Az alábbiakban néhány emlékezetes ügyfelünk történetét elevenítjük fel, amelyek mind azt mutatják meg, hogy a zálogba adott behozott tárgyak mögött érdekes sorsok és emberek húzódnak meg.

Az aranyba foglalt krokodilfogak

Egyik fiókunkba egy idősebb úr tért be, aki először járt nálunk, és igen különös tárggyal érkezett: egy krokodil fogait hozta arany foglalatban. Akárcsak a tárgy, úgy a gazdájának a története is rendhagyó volt. Kiderült, hogy egykor cirkuszban élt és dolgozott, a krokodil pedig az általa gondozott állat volt, aki annyira szívéhez nőtt az évek során, hogy miután elpusztult, gondozója aranyba foglaltatta fogait, így őrizte meg emlékül. Mivel pénzügyi gondjai támadtak, ideiglenesen kénytelen volt megválni ettől ritka értéktől, de aztán kiváltotta azokat. Hosszú időn át ügyfelünk maradt, és mindig nagyon büszke volt e különleges darabra.

 

A szülinapi kiskutya

Egy a harmincas éveinek második felében járó édesanya tért be hozzánk, aki korábban még soha nem járt zálogfiókban, de most pénzre volt szüksége. Méghozzá azért, mert kislányának közelgett a születésnapja, a gyermek pedig egy speciális, fajtiszta kiskutyára vágyott mindennél jobban. A százezres kiadás sajnos nem fért bele a családi költségvetésbe, de az édesanyjától öröklött vastag aranylánc segített a hölgynek, hogy boldog mosolyt csaljon gyermeke arcára.

Érmék a vészkorszakból

Egy idős hölgy érkezett hozzánk, aki több, különféle érmét pakolt ki a pultra egyesével, brokátba csomagolva. Míg vizsgáltuk az érmeket, beszélgettünk, és nem hagyhattuk szó nélkül, milyen szépen becsomagolva, nagy becsben tartja őket. Ő pedig ekkor mesélni kezdett. Kiderült, hogy nem akármilyen története van ezeknek a kincsként őrzött daraboknak. A zsidók üldöztetésének idején úgy próbálták az emberek megőrizni az értékeiket, hogy belevarrták a ruháikba. Ezen érméket a hölgy nagymamája a pongyolájának brokáttal bevont gombjai mögé bevarrva rejtette el, és ezt a köntöst viselte a deportálásakor is, amikor elhurcolták. Szerencsére a nagymama megmenekült, és az érmék is megmaradtak így a családnak. De ezeket a kis textildarabokat azóta is megőrizték az érmekkel együtt, hiszen a nagymama így hagyta őket az utódaira.

 

Blanka néni, az állatmentő

Blanka néni, a MI BLANKA nénink, nagyon régi ügyfelünk és nagyon szeretjük. Néhány ékszerét szokta beadni hozzánk a zálogfiókba, éppen mikor mekkora összegre van szüksége, ahogyan ő fogalmaz: a "drágái megmentésére". Blanka néni ugyanis nagy állatvédő, és nagyon lelkesen vesz részt az állatok mentésében és gyógyításában is. Segédkezik a befogadással, néha vállalja egy-egy beavatkozás költségét is, utána ápolgatja őket, míg nem találnak nekik szerető otthont. Ha Blanka néni jön hozzánk, tudjuk, hogy egy nemes ügy áll a háttérben, amit persze el is mesél nekünk. Azért osztjuk meg a történetét, mert példamutató, ahogy minden lehetőséget megkeres arra, hogy tegyen az állatokért, és örülünk neki, hogy ebben mi is a segítségére lehetünk.

 

Az összetört szívű vőlegény története

Volt egy fiatal fiú, aki úgy érezte megtalálta élete szerelmét. Vele tervezett, vele akarta összekötni az életét. Szándéka komolyságáról tanúbizonyságot téve titokban drágaköves gyűrűt vásárolt, hogy karácsonykor megkérje választottja kezét. A lány azonban nemet mondott. Hogy miért? Sose tudjuk meg! A fiú egy nap felkereste egyik záIogfiókunkat, hogy eladja a gyűrűt, amely a fájdalmas kudarcra emlékeztette. Ekkor a becsüs kolléganő, aki nem először találkozott visszautasított jegygyűrűvel és összetört szívvel, együttérzően rákérdezett, hogy biztosan ezt akarja-e. Hiszen a gyűrű nem tehet róIa, hogy olyasvalakinek ajánlotta fel, aki nem volt méltó rá, de előbb-utóbb biztos lesz valaki, akinek érdemes lesz odaadni. A fájdalom elmúlik, de az érték örök! A fiú meglepett arccal csak ennyit mondott: igaza lehet! Talán megtartom, de kérem, hogy vigyázzanak rá. Így történt, hogy hol a fiú, hol valamelyik családtagja három évig járt vissza hosszabbítani a zálogjegyet. Aztán egy nap a fiú mosolyogva kiváltotta a gyűrűt. Nem szólt semmit, és mi nem kérdeztünk semmit! Többet nem jött, és tudtuk, hogy minden a helyére került.

 

A gondoskodó üknagymama

 Egy 1926-os születésű 93 éves néni 2007 óta jó ügyfelünk. Három gyermeke, hét unokája, több dédunokája, illetve már ükunokája is van. A néni a kölcsönfelvételnél mindig a családjára gondol. A nagyobb ünnepekkor kér segítséget tőlünk, azért zálogosítja el egy-egy ékszerét, hogy minden családtagjának tudjon valami apró ajándékot venni, amit sokszor a nálunk árult ékszerek közül választ ki. Természetesen mindig kiváltja az ékszereit, amint nyugdíjat kap. Mivel egyedül él, nagyon fontos neki, hogy a családi ékszereket, ezüst tárgyakat biztos helyre hozza, ahol eközben el is beszélgethet velünk.

 

Nyolc helyett nyolcvanezer

 Egy nagyon régi ügyfelünk, szomorúan, feldúlva érkezett a zálogfiókba, ahol elpanaszolta, hogy két nap leforgása alatt egyszerre romlott el a hűtőjük, a mosógépük, és a mikrójuk is füstölni kezdett. Sajnos csak egy kis ezüstöt tudott hozni. Arra számított, hogy csak néhány ezer forintot fog ezekért az ékszerekért kapni, de az is jól jött volna, hogy az elromlott gépeket meg tudja javíttatni. Az ékszerek vizsgálata során azonban kolléganőnk szeme megakadt egy szép láncon, amelyről aztán kiderült, hogy fehéraranyból készült. Így ügyfelünk legnagyobb örömére nem nyolc, hanem több, mint 80.000 forinttal tudtunk neki segíteni.

A karácsonyi arany fülbevaló esete

Karácsony előtt két héttel történt az eset. Az ünnepi őrület a mi fiókunkat sem kímélte, ilyenkor ugyanis az emberek kiváltják a legszebb ékszereiket, hogy azokat viseljék a karácsonyi asztalnál, vagy éppen elzálogosítják azokat, hogy minél szebb ajándékot vehessenek szeretteiknek. Ekkor érkezett hozzánk egy középkorú hölgy, tekintetében borzasztó elkeseredéssel. Volt egy zálogjegye, amelyen egy pár arany fülbevaló szerepelt, de a zálogjegyet sajnos elveszette. Egyáltalán nem egyedi eset az övé, és van is rá megoldás, amely alapján azonosítani tudjuk az ékszer tulajdonosát, viszont az ékszert a zálogjegy száma nélkül nem mindig egyszerű megtalálni. A hölgy azonban teljesen kétségbe volt esve, mert az édesanyjától örökölte az ékszert, és nagyon aggódott, hogy most végleg elveszíti. Próbáltam nyugtatni, és kikérdezi, minden ilyenkor szükséges információt elkértem tőle. Perceken át kerestem a számítógépben az ékszert, de sehogy se jött ki a jó eredmény. Le is rajzoltuk, csak hogy biztosan be tudjuk majd azonosítani. Fél órája ült előttem, amikor a mögötte kígyózó sorból már mormogásokat, és felháborodott pisszegéseket hallottam. Tudtam, hogy most ebben a percben már nem tudok segíteni rajta. Elkértem a telefonszámát, és mondtam neki, hogy mindenképpen meg fogjuk találni, és hogy hívni fogjuk. A hölgy talán még szomorúbban ment el, mint ahogy érkezett. Az ügyfélsor egész napon át csak hömpölygött tovább, így nem volt időnk keresni a hölgy ékszerét. Karácsony előtt utolsó héten tudtunk nekiállni a további keresésnek, mert átéreztük a veszteségérzést, és szerettünk volna segíteni rajta. Minden szabad percünkben azt a fülbevalót kutattuk. Már csak egy-két tétel felelt meg a hölgy által megadott feltételeknek, amikor előkerült egy tasak, kiborítottuk a tartalmát, és nem hittünk a szemünknek. Rögtön tárcsáztuk is a hölgy telefonszámát, aki karácsony előtt egy nappal bejött. Azonosítottunk minden kétséget kizáróan az ékszert, és elindítottuk a megsemmisítési eljárást. A hölgy arcán végtelen boldogsággal ült, amíg elvégeztük a szükséges papírmunkát. Amikor elkészültünk, intett nekem, hogy menjek ki az ajtón az ügyféltérbe. Mentem is, mert gondoltam, hátha még ékszert is szeretne vásárolni. De ehelyett, egy halom csokoládéval teli dísztasakot nyomott a kezembe, ezzel köszönve meg a számára felbecsülhetetlen ékszer megtalálását.

ZÁLOGKÖLCSÖN TERMÉKEK