Szenvedélyek tűzterében – Zsolnay Miklós kandallója

Zsolnay kandalló
Keménycserép, felületén magastüzű alapmázon színes eozinmázakkal festve.
A típus a Zsolnay Kachel formakönyvben (Kályhák nyilvántartási könyve) 38-
as szám alatt ROMANISCHER CAMIN KACHEL néven található. „Primavista”
- egyedi kivitelezésben.
Néhány eleme sérült, fedlapja restaurált.
Jelzett: Zsolnay, Pécs, 1896-97., több darabján ismeretlen B. R monogrammal.
Mérete: 164 cm x 149 cm x 140 cm
Kikiáltási ára: 18 000 000 Ft

Zsolnay-kandallóAz aukcióra kerülő keménycserépből készült, aranyló tüzű, zöld eozinmázas elemekkel díszített kandallót minden szempontból nevezhetjük fejedelmi darabnak. Nemcsak azért, mert a hazai kerámiaművészet fejedelmeinek számító Zsolnayak gyárából származik, hanem mert egy hasonló, historizáló példány díszítette valaha a budavári palota egyik legszebb, Szent Istvánról elnevezett termét is. Ez a helyiség a második világháborúban teljes egészében megsemmisült és „az idő rozsdás vasfoga” által nem kímélve, így járt a legtöbb Zsolnay-féle kandalló.  A most kalapács alá kerülő darab azonban nemcsak ritkasága, hanem története miatt is különleges, ugyanis szorosan kapcsolódik Zsolnay Miklós személyéhez, aki a pécsi gyárat létrehozó és felvirágoztató Vilmosnak egyetlen fia volt.

Miklós, aki inkább a cég üzleti ügyeit intézte, édesatyja 1900-ban történt elhunytát követően átvette a vállalkozás egészének vezetését, melynek prosperitását ezután is számos világkiállításon elnyert aranyérem és diploma jelezte. A Zsolnay-fiú – az üzlet érdekeit előremozdítandó – jelentős közéleti szerepet is vállalt - több mint száz elnökségi tagsági és tiszteletbeli hivatal viselésével. 1913-ban a Magyar Királyi Főrendiház örökös tagjává választották.  A konzervatív erkölcs és aszkétikus életmód azonban nem tartoztak fő erényei közé, így eshetett meg, hogy ötvennégy évesen elvett egy már gyermekkel bíró, özvegy színésznőt - Bónis Malvint (Mályvát). A hölgy személye azért bír jelentőséggel, mert a Zsolnay-kandalló az ő birtokban lévő villában került felépítésre Miklóssal való ismeretsége idején.

Bónis Malvin az 1870-es években született nemesi családba (vele azonos nevű rokona dr Korányi Frigyes báró felesége lett). 1892-ben ment feleségül a nála jóval idősebb Fráter Árpádhoz, aki 1900-ben elhalálozott. A gyász letelte után a csinos özvegy – valószínűleg drámai vérmérsékletének engedve – megélhetési és talán férjszerzési célból – színésznőnek állt. Az újonnan alakult Beöthy László vezette Király Színház művésze lett és „szép szőkeségével”, valamint „szép nótázásával és kedves beszédével” hamar meghódította a közönséget. A színház első híressé vált előadása Kacsóh Pongrác János vitéz című daljátéka volt, melyben Malvin a francia királylány szerepét játszotta akkora sikerrel, hogy a 1905 februárjában a darab centenáriumi előadásán nemcsak virágcsokrot, hanem egy földszintes, hatszobás villát is kapott egyik lelkes hódolójától.

Ezt a budapesti Thököly (akkor Csömöri) út 70 szám alatti villát – melyben később a Zsolnay-kandalló több mint száz esztendeig állt – Hlavay György építész építette 1901-ben és tőle került 1905 márciusában Bónis Malvin birtokába. A hetvenezer forintos vételárat – egy összegben és készpénzben (!) - egy ismeretlen lovag fizette, akinek kilétére ezideig nem derült fény. Mindössze talán egy 1907-es napilapban megjelent apróhirdetés utal személyére, melyben egy B.S. monogramu minisztériumi tisztviselő keres sürgősen albérletet, értesítési címnek pedig ezt a villát adja meg. Ha ő volt Bónis Malvin művészetének „önzetlen csodálója”, akkor ezek szerint a villáért cserébe két év „boldogság” volt jutalma a színésznő mellett.

Bónis Malvin azonban nem hevertette sokáig parlagon bájait, mert hamarosan új hódolót tudhatott magáénak, mégpedig Zsolnay Miklós személyében. A hölgy villája kertjének szépítésére elfogadta a tehetős gyáros ajándékait – melyek közül két nagyméretű, majolika virágtartóról és két fekete, pirogránit oroszlánról tudunk, mely utóbbiak mind a mai napig a bérház kertjében sütkéreznek. A szerelmespár megismerkedése valamikor 1910 előtt történt, házasságra pedig 1911-ben léptek – külön szerződésben rögzítve, hogy továbbra is különvagyonnal rendelkeznek, melyre házastársuk – haláluk esetén - nem jogosult.

Zsolnay családZsolnay Miklós feleségének bemutatására 1910 decemberében került sor, mégpedig olyan módon, hogy Bónis Malvin egy karácsonyfa alatt lévő nagy dobozból ugrott elő. Az öröm azonban nem volt osztatlan, ugyanis a Zsolnay-család nőtagjai erre a szokatlan antréra válaszul sírógörcsben törtek ki és életük legborzasztóbb karácsonyaként emlékeztek vissza az ünnepre.
1911 körül Zsolnay Miklós beköltözött felesége Thököly úti villájába és minden valószínűség szerint ekkor került sor az egyik negyven négyzetméteres sarokszoba férfiszalonná való alakítására. Ez a helyiség attól kezdve a Román szoba nevet viselte, utalva azokra a stílusjegyekre, melyek nemcsak a bútorokat, hanem a nyílászárókat is jellemezni kívánták. A kandalló is ekkor kerülhetett ide - az eredetileg itt lévő cserépkályha helyére. A szoba ajtainak és faburkolatainak zöld eozinszínűre festett állatküzdelmet ábrázoló faragványai, valamint egymásba fonódó indákat megjelenítő ékítményei inkább őskeresztény, bizánci, illetve ősmagyar stílusjegyeket idéznek, de a korban ezeket nevezhették „román stílusú” díszítményeknek. Az zöld eozinfényben ragyogó kandalló - melynek típusa a Zsolnay-féle kályhák nyilvántartási könyvében „Romanischer Camin Kachel” vagyis román stílusúnak nevezve szerepel - palmettás, indafonadékos díszítőelemeivel kiválóan illeszkedett a szoba egyéb díszítményeihez.

A helyiség kivitelezésének ötlete valószínűleg összefüggésben lehetett a korábbiakban már említett várbeli Szent István teremével, melynek megszületése egyébként pont Zsolnay Miklóshoz köthető, mert ő vetette fel, hogy az újjáépülő budavári palota egyik díszterme majolikával legyen burkolva. Talán ennek mintájára készítette el magának ezt a hasonló – a honalapítás korára utaló – szobát, melynek legfőbb éke a várbelihez hasonlóan egy Zsolnay-kandalló volt.

Zsolnay Miklós azonban nem sokáig élvezhette férfiszobájának nyugalmát, mert a kandalló lángoló tüze ellenére Bónis Malvinnal való viszonya kihűlt és a házaspár szétköltözött. A színésznőnek az a 25000 koronás (majd 1918-tól duplájára emelt) évjáradék szolgálhatott fájdalomdíjul, melyet a házassági szerződésben biztosítatott magának „bármelyik fél vétkességéből adódó” válás, illetve különélés esetére. Zsolnay Miklós pedig új szerelmekkel vigasztalta sebzett szívét, mely miatt előbb szifiliszt, majd ebből eredően elmebajt kapott, ami végül 1922-es halálához vezetett. Bónis Malvin azonban továbbra is tékozlóan költekezett és mivel kiadásaira az évjáradéka nem volt elegendő, banki kölcsönöket vett fel, így végül háza eladására kényszerült.

Zsolnay-villaAz 1921-ben kelt Hecht Lipót nagykereskedő négy gyermekével kötött adásvételi szerződés az egész villára, melléképületeire és berendezésére vonatkozott, kivéve az ötödik pontban külön szerepeltetett Zsolnay-kandallót. Ennek megtartásához ugyanis érzelmi vagy esetleg anyagi okokból Bónis Malvin ragaszkodott. Végül aztán a kandalló az épületben maradt, talán a szétbontás és elszállítás nehézségei vagy az új tulajdonosok részéről történő pénzbeli megváltás miatt.  A villában ezután az egyik tulajdonos, Hecht Edit és annak férje, dr Bárány Károly, Budapest Székesfővárosi Községi Takarékpénztár Rt igazgatója élt egészen a második világháborúig. 1945-ben, amikor az oroszok elérték Budapestet, a velük való konfrontáció elkerülése érdekében Bárány Károly és családja nyugatra távozott – elhagyva a villát teljes berendezésével és a kandallóval együtt.

1945-ben a teljes épségben maradt épületet Gábor József közlekedésügyi miniszternek, a Külkereskedelmi Hivatal elnökének utalták ki – minden bizonnyal jól megérdemelten - szolgálati lakásul. Az ő 1964-es halálát követően 1965 és 1966 folyamán a villát minden külső díszétől megfosztották, vastagon bevakolták és még két emeletet húztak fel rá – a klasszikus lakótelepi házak kifinomult eleganciájával ruházva fel így az épületet. Az eredeti ház földszinti hat szobájából két lakást csináltak és szükséglakásnak utalták ki őket. A váltakozó bérlők állítólag annyira elhanyagolták a kandallót tartalmazó helyiséget, hogy az ablaküvegek egy része a jelenlegi tulajdonos 1975-ös beköltözésekor újságpapírral volt pótolva.

Azonban a Zsolnay-féle kandalló túlélte a viszontagságokat és eozinfényének aranyos csillogásába burkolózva várja, hogy ismét egy műértő szobájának ékessége lehessen. Viszontagságos sorsa, Zsolnay Miklóshoz való kötődése és unikális volta révén nem csupán gyűjtői, hanem történelmi darab is, mely a hazai kerámiaművészet egyik fejedelme szerelmi románcának ékes tanúbizonysága.


Főbb források:
Budapest Főváros Levéltárának Zsolnay Miklósné Bónis Malvinra vonatkozó iratai
Budapest Főváros Levéltára Tervtárának a 32773. hrsz. telkére vonatkozó iratai és tervei

Görbe Márk

Tovább az aktuális aukció oldalra!