Vedres Márk: Elbridge Rand Herron négy éves korában, 1906

Vedres MárkVedres Márk
(Ungvár, 1870 - Budapest, 1961)
Elbridge Rand Herron négy
éves korában, 1906. 

Faragott carrarai márvány.
Talapzaton felül jelzett: Vedres 1906.
M.: 108 cm
Kikiáltási ára: 9 000 000 Ft

Vedres Márk (1870-1961) a modern magyar szobrászat egyik meghatározó mestere. Bár 1909-től a Nyolcakkal állított ki, művészete mégsem az avantgárd szikár formaanalízisén alapul, hanem azon a klasszikus formaeszményen, amelyre a 19-20. század olyan nagy iskolateremtő mesterei építettek, mint Rodin, Maillol, vagy Adolf von Hildebrand. Vedres, aki Párizsban Rodin tanítványa volt, az 1902 és 1914 közötti firenzei éveiben az akkoriban ott élő Hildebrand köréhez tartozott. Művészi pályáját Hildebrand hatása alakította, emberi kapcsolataiba pedig a baloldali elkötelezettsége hozott barátokat. Feleségének unokatestvére volt Szabó Ervin, aki a jelen mű szempontjából is említést érdemel.

Firenze. Amerikaiak és szocialisták. 
Vedres firenzei tevékenységét alaposan feldolgozta Balázs Kata tanulmánya az Artmagazin 2012/6. számában. A szobrász ottani kapcsolatairól írja: "Az első világháború előtt, Vedresék firenzei tartózkodásával egy időben élt Fiesolében egy amerikai szocialista lelkész-történész író, professzor, George Davis Herron, aki Szabó Ervinnel és mindkettejük közös, Firenzében élő barátjával, Pór Ödönnel is barátságot tartott. Herron együttműködött Szabó Ervinnel, a Párizsi Kommünről szóló írását (Forradalomról forradalomra. A Párizsi Kommün tanulságai) Pór Ödön fordította magyarra és Szabó Ervin bevezetőjével jelent meg. Neve gyakran felbukkan Szabó Ervin levelezésében – a levelekben pedig Vedresék rendre mint „összekötők” szerepelnek. Amikor Gorkij Firenzébe látogatott, Herron villájában is megfordult, ahol Vedresékkel is találkozott, és ennek nyomán meg is látogatta Vedrest műtermében". Herron megbízásából készült el az az egész alakos portrészobor, ami az író fiát  Elbridge Rand Herront (1902-1932) ábrázolja. 

Egy nagyreményű fiatalember
A Genovához közeli Pegliben született Elbridge Rand Herron tanulmányait Itáliában, illetve anyja halála után, 1914-től kezdve Genfben végezte. Később a firenzei egyetemen filozófiát tanult. Életének két szenvedélye volt: a zene és a hegymászás. Szobájának falát hegycsúcsok képeivel borította, és életre szóló élményt jelentett számára, mikor nagybátyjával megmászták a Genfhez közeli, csaknem 4000 méteres Wellenkuppét. A rendszeres hegymászó túrákra azonban családi okok miatt csak 23 éves korától tudott sort keríteni. Az Alpok csaknem minden csúcsát megmászta, hegyi vezetőként is tevékenykedett, járt a Lappföldön, a marokkói Atlasz hegységben, az Olümposzon, a Kaukázusban, s egyetlen amerikaiként vett részt 1932-ben a német Nanga Parbat expedícióban a Himaláján. A teleket bécsi, moszkvai, berlini zenei tanulmányokkal töltötte, s ahogy kortársai mondták, nemcsak kiváló zongorista volt, hanem zeneszerzőként is ígéretes tehetségnek bizonyult. Angol anyanyelvén kívül tökéletesen beszélt németül,olaszul és franciául, s hét további nyelven is meglehetősen jól megérttette magát.
Jó humorú, mindig vidámságra kész, kellemes külsejű, mosolygós fiatalember volt. Ahogyan egy barátja emlékezett rá: "Randet mindenki szerette". 1929-től két évet Amerikában töltött, itt is elsősorban komponálással és a hegyek meghódításával. Egy amerikai barátja feleségéhez írott levelében szinte látnoki erővel vetíti előre sorsát: "Jóllehet mi, hegymászók aligha merjük bevallani, de többé kevésbé mégis tudatában vagyunk annak, hogy a hegyek furcsa és ellenállhatatlan hívása egyidejúleg a végzet hívása is. És ezért szeretjük egyre jobban és jobban, és érezzük e hívást egyre fenségesebbnek. Szívünk titkos vágya az, hogy ott, a hegyek közt érjen utol végzetünk."
Rand végzetét azonban ha nem is a hegyek, de mégis a szédítő magasságok okozták. 1932 október 13-án, éppen hazatérőben az indiai Nanga Parbat expedícióról, egy rövid kirándulást tett Kairóba, és a piramisokhoz. Megmászta Khafré fáraó csaknem 140 méteres piramisát, ahonnan lefelé jövet megbotlott, s a közel 100 méteres zuhanás során életét vesztette.

A szobor
A szoborról alig tudtunk többet, mint ami egy jó száz évvel ezelőtti reprodukció alapján látható volt. A fotót Dömötör István közölte egy Vedres Márkról szóló cikkének illusztrációjaként a Művészet című lap 1913/9. számában. Teljesen érthető, hogy  e fénykép alapján a szobor datálása is meglehetősen kérdéses volt. Dömötör kérdőjelesen 1909-re tette a szobor elkészülésének évét. Vedres saját visszaemlékezései szerint a Herron számára készült munkái Amerikába kerültek. Balázs Kata, aki 2012-ben még nem ismerhette ezt a szobrot, megpróbált Herron leszármazottainál érdeklődni Vedres egykori munkái után, de nem járt sikerrel. Szerencsének, vagy véletlennek köszönhető, hogy ez a több mint száz éve eltűnt alkotás 2016 elején mégiscsak egy magyar gyűjtő látókörébe került. A szoborral való találkozás után derült csak ki, hogy ez a munka jóval korábban készült, mint ahogy eddig gondoltuk. Az 1906-os szignó alapján úgy tűnik, hogy ez a márványfigura Vedres itáliai munkásságának egyik nagyon korai darabja.