Vaszary János: Merengő (Mimi), 1905 körül

370.
Vaszary János (Kaposvár, 1867 - Budapest, 1939)
Merengő (Mimi), 1905 körül
Olaj, vászon
55 × 68 cm
Jelezve jobbra fent:
Vaszary J. ... (olvashatatlan évszám)
Kikiáltási ára: 18.000.000 Ft

A 19. és a 20. század számos stílusáramlata nyomott hagyott Vaszary János munkásságán, sokszínű pályáját a szakadatlan újrakezdés és a soha ki nem hunyó kísérletező kedv jellemezte. Gazdag oeuvre-jében festményein mindvégig a valósághoz kötődött, élményeit hol fotószerű hűséggel, hol indulatos festői gesztusokkal, hol pedig könnyed ecsetjárással közvetítette. Az 1900-as évek elején fokozatosan szakított a szimbolista tematikához kötődő naturalisztikus megfogalmazással és visszafogott színhasználattal finom tónusú női aktok sora jelent meg vásznain. A sötét háttérből felderengő, lágyan megformált alakok előképeit Eugène Carrière művészetében lelhetjük meg, de a termékenyítő impulzusok áttételesen, a jó barát festőművész Rippl-Rónai József közvetítésével érkezhettek Vaszaryhoz. A művész e témában született aktos enteriőr képein nyoma sincs annak a felszínes ürességnek, amely a korban divatos szalonfestészet buja boudoir-jeleneteit jellemezte. Az intim világ feltárását nála, Lázár Béla műkritikus 1906-ban papírra vetett szavaival, „gyöngéd féltónusok”, „kerekded formák” és „puha lágy átmenetek”, kimagasló festői kvalitások segítik.  E bensőséges hangulatú artisztikus képciklus közvetlen előzménye volt annak az 1904 és 1907 között kiteljesedő képsorozatnak, amelyen már a művész felesége játszotta a főszerepet.
Az ifjúi éveit maga mögött hagyó 37 éves Vaszary egy baráti összejövetelen ismerte meg Rosenbach Máriát – Mimit (1879-1942), a rétsági főszolgabíró lányát. Már a következő esztendő elején eljegyzi a lányt, és 1905. november 7-én házasságot is kötnek.
A találkozás nyomán otthon-képek egész sorozatát, a hétköznapi tevékenységeibe feledkező szeretett nőalak számtalan változatát festi a művész. E kompozíciók tematikai és hangulati előzményeit francia impresszionisták és a Nabis művészcsoport enteriőr jelenetei szolgáltatták. A szobák szűk tereiben megjelenő, lírai megfogalmazású alakok modellje egytől-egyig a festő zárt körű társas világának kitüntetett személye,  Rosenbach Mária volt. (Olvasó leány, 1904; Műteremben, 1905; Leány feketében, 1906; Emlékezés, 1906; Kézimunkázó nő, 1907). A sorozat néhány remekét a Nemzeti Szalonban megrendezett első gyűjteményes kiállításán, 1906-ban tárta a közönség elé Vaszary.
A most felbukkant Merengő (Mimi) című, a szakirodalomban eddig teljesen ismeretlen kép is e ciklus darabja.  Feltehetően egy ülésre született párdarabjával a Modell (1905 k.) című festménnyel, amely egykoron Nemes Marcell műgyűjteményének része volt, majd a Kövesi-gyűjtemény féltett darabjaként vált ismerté.  
Mindkét kompozíción hasonló pózban, ugyanabban a jól ismert kék karosszékben, ugyanarra a sárga kendőre hajolva látjuk a lenge öltözetű fiatalasszonyt. Míg a markánsabb színhasználatú Modell című képen kiforrott festői eszközeinek látványosabban ad teret Vaszary, addig a Merengő (Mimi) című festmény visszafogott, lágyabb megformálásával ragadja meg a nézőt. Modell ábrázolásában ez utóbbit jóval személyesebbnek érezzük, a művész ifjú felesége iránti érzelmei erőteljesebben tükröződnek a képen, melynek keresetlen egyszerűsége arra enged következtetni, hogy tanulmányként megelőzhette párját. Ugyanakkor mindkét festményen érvényesül Vaszary e korszakának jellegzetes ecsetkezelése; a képi motívumokat hosszan elnyúló széles vonásokkal körüljáró, körbe rajzoló formaalakítás. 
A modell gömbölyded vállait, puha nőies formáit tartózkodó szemérmességgel örökíti meg a művész.   A nőalak fedetlen felsőtestét és arcát finom rózsaszínes árnyaltok modellálják, és ez az élettel teli kolorit  az, amely felidézi Rosenbach Mária emlékiratának  ide kívánkozó részletét : „Külső megjelenésem pedig kevés oly kvalitással bírt, mely első látásra figyelmet kelt – talán egyet kivéve, mely éppen Vaszary Jánosnak, a koloristának szemében nem volt mellékes: az Emil bátyám által is említett híres »családi szín«, az arcbőrnek feltűnő rózsa-fehér árnyalata, mely abban az időben, mikor a festék használata csaknem kizárólag a színpadra szorult, a szépségnek nagyon fontos kelléke volt. E tekintetben Olga nővérem és én első díjat nyertünk volna.”
Házasságukat megelőzően, 1905 tavaszán Vaszary több hónapos tanulmányútra indult Olaszországba, Dél-Franciaországba és Spanyolországba. Elsőként a velencei nemzetközi művészeti kiállítást kereste fel, ahol gobelinjeiből és festményeiből is szerepelt egy válogatás. Ezt követően Padova, Milánó, Nizza, Monte-Carlo, Monaco, Barcelona, Madrid, Toledo és Segovia városképi együttesei és műemlékei nyűgözték le a művészt. Az utazás során, közvetlenül a helyszíneken Vaszary kisméretű fatábláin azonnal rögzítette benyomásait, kivilágosodó palettája segítségével impresszionisztikus foltfestéssel adta vissza a vidék erőteljes szín és fényviszonyait. Menyasszonyának szinte naponta írt levelei tárgyszerű részletességgel rögzítették a tanulmányút természeti, városképi és múzeumi látványosságait, de ezeket mindig kiegészítették érzelemmel teli mondatok, szerelmes szavak is. Ugyanaz a szemérmes vallomás fogalmazódik meg a Merengő (Mimi) című képen, amely Vaszary leveleiben is, azokban a finoman erotikus sugárzású sorokban, amelyeket közvetlenül az esküvőjük előtt küldött Miminek:

Milyen szép lett volna, ha ketten nézhettük volna egymás mellett ezeket a titokzatos olajfa és cyprus erdőket, a nyíló, kábító rózsaligeteket, a gyümölcstől megrakódott, arany színben tündöklő narancs és czitrom fákat, az agave, aloe és kaktus ültetvényeket!.. Ha a hotelekben az ajtóban egy pár férfi és egy pár női czipőt látok, mindig magára gondolok Mimi!”
(Nice, 1905. április 30.)

Igaza van édes szívem, hogy az életben a legnagyobb erő, kapocs, vonzódás – a szerelem. De szeressen is engem Mimikém forrón, szenvedélyesen, lelkileg és testileg egyaránt – mint én magát.
(Nice, 1905. május 8.)

Higyje el végtelen örömmel gondolok arra, ha viszontláthatom. De ugye? Édes szívem, ez volt az első és utolsó eset, hogy egymástól ily hosszú időre távol voltunk? Soha se tenném, de ki se bírnám ezt még egyszer!
Várom a hosszú levelét; csókolja, testének minden egyes részét forrón, szeretettel a maga hű caballero-ja  Jani

(Madrid, 1905. május 18.)

      Plesznivy Edit

A festmény a BÁV 66. Művészeti aukciójának 370. tétele. További információk!