Barokk serleg

A kora újkori európai ötvösség egyik meghatározó tárgytípusa a serleg, kupa. Ezek a gyakran fedéllel is ellátott világi edények fontos szerepet játszottak a városi testületek, de a nemesség reprezentációjában is. A különböző társadalmi csoportok ötvösművei között nem a forma, hanem a méret − vagyis a felhasznált nemesfém-mennyiség−  a kivitelezés minősége, finomsága tekintetében voltak különbségek. A 16. század utolsó harmadában jelent meg a délnémet ötvösség központjaiban egy új forma, mely nagyon hamar népszerűvé vált az egész kontinensen.  E típus a fölső rész, a kuppa jellegzetes formájáról  kapta nevét: németül Becherpokal-nak, a kortárs magyar nyelvű forrásokban pedig kupa módra készült  pohárnak nevezték a kortársak. Mindkét megnevezés a kuppa pohárra emlékeztető alakjára utal: egyenes fenekű, hengeres test, amely a szájperemnél ívesen kiszélesedik.
A 16. század hetvenes éveiben a nürnbergi ötvösök termékpalettáján már szerepelt a típus, a századforduló táján pedig az európai ötvösségben a vezető szerepet fokozatosan átvevő Augsburg mesterei és készítettek ilyen kupákat. A felső rész palástja kiváló lehetőséget kínált az ötvösöknek gazdag dekorációk elhelyezésére. Többnyire laposan domborított, grafikus jellegű díszítést kaptak a Becherpokal-ok: az alkalmazott motívumok között különösen nagy szerepet kaptak a 16. század végén nagyon népszerű moreszk dekoráció, később a veretműves (Beschlägwerk, strapwork), majd az 1630-as évektől a porcműves (Knorpelwerk) díszítmények. Kedvelt volt a dekoratív keretelésbe illesztett többnyire ovális medalionok alkalmazása: ezekben állatfigurák, gyümölcskötegek, puttó- vagy groteszk arcok láthatók.
A fennmaradt emlékanyag nagyon gazdag: a kisebb, körülbelül húsz centiméter magas tárgyak mellett megtalálhatók az egykori főúri, uralkodói udvarok reprezentatív, akár egy métert is meghaladó művei. A magyarországi ötvösség emlékei között is jól ismertek e típus példái. A fennmaradt emlékek között dél-erdélyi, brassói, nagyszebeni jegyes tárgyakat ismerünk.
A szóban forgó ötvösművön nem látható sem hitelesítő-, se mesterjegy. A talp formája, és domborított virágos díszítményei, a pohárrészt borító laposan domborított díszítmények rajza nagyon jó kezű mesterre vall.  A figurális díszítmények rajza alapján valószínűleg a német nyelvterület egyik ötvös központjában készülhetett a tárgy. A váza alakú nodus fölött látható három, öntött volutás tag valószínűleg későbbi kiegészítés.

Kiss Erika, művészettörténész