Ferenczy Károly: Parkrészlet padokkal (Napos fenyők a nagybányai ligetben), Nagybánya, 1908

308.
Ferenczy Károly
Bécs, 1862 - Budapest, 1917
Parkrészlet padokkal (Napos fenyők a nagybányai ligetben), Nagybánya, 1908

Olaj, vászon
73 x 84,5 cm
Proveniencia: Hidas László, majd Dr. Völgyessy Ferenc tulajdonában; A festmény egykor Napos fenyők a nagybányai ligetben címen, feltehetően szerepelt Dalnoky Béláné szül. Kohner Alice gyűjteményében.

Szerepelt korábban a BÁV 38. Képaukcióján (75. tétel)

Feltehetően kiállítva:
*M.I.É.N.K. második kiállítása, Budapest, Nemzeti Szalon, 1909. február-március (kat. 14. Tájkép, Parkrészlet padokkal, olajfestmény, 1400 Korona)

Irodalom:
*Bálint Aladár: M.I.É.N.K. kiállítása, Magyar Nyomdászat, 1909. február, 48-49.
*Ferenczy Valér: Ferenczy Károly, Budapest, A Nyugat kiadása, 1934, 180 (kat. 143.)
*Szabadi Judit: Ferenczytől Czóbelig. A Hidas-gyűjtemény, Műgyűjtő, 1972/2, 8-11.
*Szelesi Zoltán: Völgyessy Ferenc képei és a szegedi műgyűjtés útja, Művészettörténeti Értesítő, 1972/1, 23-30.
*Genthon István: Ferenczy Károly, Budapest, Corvina Kiadó, 1979, (kat. 229.)
*Ferenczy Károly (1862–1917) gyűjteményes kiállítása, kiáll. kat. szerk. Boros Judit, Plesznivy Edit, Budapest, MNG, 2011, 363 (kat. 248.)
*Boros Judit, Pálinkás Réka, Plesznivy Edit: A Ferenczy-blog 2012. május 29-i bejegyzése (ferenczy-mng.blogspot.com/.../sajtokozlemeny-parkb...)

Reprodukálva:
*Petrovics Elek: Ferenczy Károly, Budapest, Athenaeum RT., 1943, 96.
*Bizományi Áruház Vállalat 38. Művészeti képaukció katalógusa, 1975. december, o.n.
*Genthon István: Ferenczy Károly, Budapest, Corvina Kiadó, 1979, 103. kép.
*Ferenczy Károly (1862–1917) gyűjteményes kiállítása, kiáll. kat. szerk. Boros Judit, Plesznivy Edit, Budapest, MNG, 2011, 363 (kat. 248.)

Hogy a legnagyobbak egyikével, Ferenczyvel kezdjük a sort, nagyon észrevehető a képein, hogy ő már túl van a keresésen, az izgalmakon. Mindent tud. Amit csinált, ugyanazt megcsinálta már régebben. Csupa korrekt, múzeális darab, díszére válik akármelyik szalonnak.” – kezdte egykor Bálint Aladár a Magyar Impresszionisták és Naturalisták Köre 1909 tavaszi kiállításáról írott kritikáját. Az 1908–1910 között évente egyszer kiállító MIÉNK, az akkori modern magyar festészet legjelentősebb alakjainak együttes bemutatkozását, közös fellépését jelentette. Ferenczy Károly közülük is kimagaslott, mind a viszonylag jól mérhető mesterségbeli tudás, mind pedig a szinte mérhetetlen és meghatározhatatlan festői morál tekintetében. Ferenczy mind művészként, mind pedig emberként is példamutató volt a pályatársai számára.
A nagybányai ligetet ábrázoló, jelenleg Parkrészlet padokkal címet viselő kép, feltehetően megegyezik a MIÉNK második tárlatán szerepelt, azonos című tájképpel. A mű legközelebb 1934-ben bukkant fel egy téves adat formájában, melyet Ferenczy Valér, a művész fia, maga is kiváló festő, jegyzett fel apjáról szóló monográfiájának műtárgyjegyzékében („kat. 143. Napos fenyők a nagybányai ligetben. Lehet 1906-7-ből, 64 x 71. Özv. dr. Dalnoky Béláné sz. Kohner Alice tulajdona”). Mivel Valér a képet sajnos nem reprodukálta a kötetben, ezért csak feltételezhető, hogy az ekkor Kohner Alice tulajdonában lévő mű azonos volt ezzel. A méret is eltér, de ilyen hibák mindig fordultak és fordulnak elő, ahol képet mérnek. Mivel a festménynek létezik egy szolgaian hű, tehát legnagyobb valószínűséggel nem sajátkezű másolata is, valamint a két kép adatai a különböző művészettörténeti forrásokban, az idők során alaposan összekeveredtek, így ezek szétválasztása igazi nyomozói feladat elé állítja a szakembert.
A Parkrészlet padokkal eredetiségére és egyben egyediségére vonatkozó legkomolyabb érv az, hogy a mű ugyan fekete-fehér, de ennek dacára kiválóan azonosítható reprodukcióját, Petrovics Elek a budapesti Szépművészeti Múzeum egykori igazgatója, 1943-ban megjelent Ferenczy-monográfiájában közölte. A nagyméretű fotó teljes bizonyossággal megállapíthatóan, a most aukcióra került képet ábrázolja. A festmény hátoldalán fellelhető gyűjtői etikettek arról tanúskodnak, hogy a kép egykor két jelentős kollekció darabjaként, Hidas László, majd Dr. Völgyessy Ferenc gyűjteményében is szerepelt.
Hidas László a rejtőzködő gyűjtők típusába tartozott. Szabadi Judit 1972-ben a következőkkel kezdte a kollekció bemutatását: „A körülbelül ötven képet számláló gyűjteményt joggal lehetne a polgári festészet mintakollekciójának tekinteni, vagy másképpen megfogalmazva: az érzéki, gyönyörködő és gyönyörködtető tiszta festészet panorámájának, annyira hangsúlyosan és felerősödve jelentkezik benne Ferenczy Károly és Rippl-Rónai József művészete.” Azóta is ez az egyetlen megjelent írás, mely a hazai modernizmust lenyűgöző pompájában egykor bemutató és időközben, sajnálatos módon szétszóródott Hidas-gyűjteményről szól. Hidas László Ferenczy műveinek egész kollekciójával rendelkezett, melynek legkiemelkedőbb darabja, a Kieselbach-gyűjteménybe vándorolt Festő és modell erdőben (1904) volt.
Völgyessy Ferenc gyűjteménye, Hidaséval ellentétben több alkalommal is megjelent a nagyközönség előtt. A Szegedről induló, Esztergomban, majd Budapesten élt főorvos már 1965-ben a nyilvánosság elé tárta a tulajdonában lévő remekműveket. Szelesi Zoltán így írt a kollekcióról: „Az elmúlt közel négy évtized alatt a XX. századi magyar festészet területéről több mint százötven olyan jelentős alkotást gyűjtött össze, amelynek együttese nemcsak jól érzékelteti a hazai modern piktúra tartalmi és stiláris alakulását, de az általa összeválogatott képek egyenkénti művészi minősége Völgyessy gyűjteményének értékét rendkívül magassá, azaz nemzeti érdekűen védett jellegűvé emeli.” Az egykor legjelentősebb hazai gyűjtők közé tartozó Dévényi Iván, az 1950-es évek eleji Esztergomba költözését követően, szintén a Völgyessy-gyűjteményből inspirálódott és orientálódott a műgyűjtés felé.
Mint az eddigiekből is kitűnik, Ferenczy Károly Parkrészlet padokkal című festményének története rendkívül érdekes, valódi nyomozásra serkentő műalkotás. Több mint egy évszázaddal ezelőtti születésétől máig, olyan kalandos utakat járt be, melyek jó része még mindig homályban van és talán ott is marad, de a korábbi problémák közül egyet bizonyosan sikerült tisztázni: a mű nemcsak kivételesen szép darabja a Ferenczy-életműnek, de immár unikális volta is kétséget kizáróan megkérdőjelezhetetlen.

Rum Attila