Csók István: Merengő (Ábrándozás), 1895

345.
Csók István (Sáregres, 1865 - Budapest, 1961)
Merengő (Ábrándozás), 1895
Olaj, vászon
73 × 78 cm
Jelezve jobbra lent: Csók 95?

Feltehetően kiállítva:
Az O. M. Képzőművészet Társulat 1895/96. évi téli kiállítása. Budapest, 1895. kat. 48. Merengő. Olajf. Eladó

Irodalom:
- Az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat közleményei 1896. évre. Budapest, Franklin Társulat könynyomdája, 1896, 40.
- Trisztan: A téli kiállításról. Magyar Salon, 1895. december, 24. kötet, 621-630.
- Révész Emese: Csók István. Kossuth. Budapest, 2010.
- Bálványok és démonok. Csók István (1865-1961) festészete. Szerk.: Gartner Petra, Király Erzsébet, Révész Emese. Szent István Király Múzeum. Székesfehérvár, 2013.

A festmény készülésének ideje, az 1895-ös esztendő a nagy remények és nagy csalódások éve volt Csók számára. A Báthory Erzsébet, amelyen évek óta dolgozott, Párizsban nem hozta meg a várt sikert, itthoni bemutatója után pedig az állam elállt ígért megvásárlásától. Úgy döntött, itthon telepszik le és hazai témák festésébe kezd. A Merengő e program jegyében született, visszatérés a korábbi nagy sikereket hozó naturalizmus látásmódjához. Hasonló, melankolikusan szemlélődő alakok tűnnek fel a Krumplihámozókon (1889) és az Árvákon (1891), azon művein, amelyek itthon és külföldön egyaránt számos szakmai elismerésben részesültek. Témaválasztásában, a modell beállításában a naturalizmus távolságtartó, szenvedélymentes nyugalma tükröződik. Festésmódja ugyanakkor már némiképp eltér a korai naturalista képek kifinomult rajzosságától, hogy utat engedjen a plein air oldottabb felületkezelésének.
Az itt bemutatott mű vélhetően azonos azzal a képpel, amelyet Csók 1895 telén Merengő címmel állított ki a Műcsarnok téli tárlatán. A festményt a kiállítást követően Zichy Nepomuk János (1834-1916) vette meg, akit Fejér megyei birtokai (Zichyújfalui kastélya) révén talán családi szálak is kötötték Csók pusztaegresi családjához. Merengés címen később, 1908-ban a Nemzeti Szalon vidéki (marosvásárhelyi és losonci) vándorkiállításán is megjelent egy mű. Képünk legközelebbi analógiája pedig az a jóval kisebb méretű kép (31,5 x 40,5 cm), mely Kohner Adolf gyűjteményének aukcióján Merengés címmel szerepelt 1934-ben az Ernst Múzeum árverésén (58. kiállítás, kat. 95.). A terített asztalnál ülő fiatal lány viselete és környezete polgári jómódot sugall, látásmódja rokon a Munkácsy-kör szalonzsánereivel. Az itt kiállított festmény modellje puritán ruhát hord és egyszerű enteriőrben jelenik meg, ami inkább megfelel a francia naturalizmus eszköztelen, elégikus hangvételének.

Révész Emese