50 év lappangás után kerültek elő a „barbár zseni” festményei

Aba Novák Olvaső nőAba-Novák Vilmos (1894–1941)
Olvasó nő (Kató), 1927

vászon, olaj, 121 x 85 cm
jelzés és datálás fent jobbra: ABA-NOVÁK 27

kiállítva:
* Csoportkiállítás, Aba-Novák Vilmos, Feiks Jenő, Kelemen Emil, Patkó Károly és Ziffer Sándor festők, Budapest, Ernst Múzeum, 1927. február (kat. 143. Olvasó nő)

reprodukálva:
* Molnos Péter: Aba-Novák, Budapest, Népszabadság Könyvek, 2006, (Lappangó képek: 17.)

irodalom:
* Mariay Ödön: Művészeti szemle. Csoportkiállítások, Napkelet, 1927. április, 375-376.
* Mattioni Eszter: Életem színes képei, In: Mattioni Eszter, Szekszárd, Wosinszky Mór Megyei Múzeum, 1991, 16.

Aba-Novák Vilmos 1927 februárjában részt vett a budapesti Ernst Múzeum, sorrendben nyolcvannyolcadik tárlatán. A csoportkiállítás alkalmával Aba-Novák a nagytermet kapta meg, míg a többi négy művész, a kisebb helyiségeken osztozhattak. A főhelyen bemutatott huszonnégy festmény, mely az elmúlt két év művészi termésének legjava volt, véglegesen megalapozta Aba-Novák hírnevét. A művek nagy része a családi boldogság, a felhőtlen társas lét pillanatainak személyes hangú megörökítése. Egyik kritikusa a következőket írta ekkor: "Aba-Novák Vilmos egyik legérdekesebb tagja ennek a csoportnak. Útja már meglehetősen különvált a többiekétől, ő a legegyénibb és a legmerészebb. Izzó színeket áraszt vásznaira, amelyek szinte felforró erővel, égő felületeken lökik ki a formát." (Mariay 1927) A kiállított képek között 1925 és 1927 között, Felsőbányán és Zugligetben született művek szerepeltek. Az egészen mostanáig lappangó Olvasó nő e zugligeti képek egyik leggyönyörűbb darabja.

Az Olvasó nő a művész feleségét Vulkovic Katót és az Aba-Novák körül gyülekező művésztársasághoz tartozó Mattioni Eszter festőnő, egyik kedvenc dobermannját ábrázolja. Aba-Novákék még 1924-ben költöztek az addigi lakásukként szolgáló, pár négyzetméternyi pesti mosókonyhából, a budai Zugliget egyik hangulatos kiskocsmájának melléképületébe. Aba-Novák több remek képen is megörökítette a Csillagvölgyi út 3-as szám alatti vendéglő kertjét és az azt gyakran benépesítő művésztársaságot. Így kerülhetett a képbe Mattioni dobermannja, mely Aba-Novák több, ezekben az években született festményén is feltűnik. A festőnő így emlékezett erre az időszakra: "Már egészen fiatalon, [...] kellemes időtöltés és kikapcsolódás volt a kollégákkal a világ dolgairól való eszmecsere, fesztelen diskurzus. Leginkább összeverődött a társaság az Aba-Novák Vilmosék megrendezte szilvesztereken. Erre az eseményre szinte egész éven át készültünk. Aba-Novákék akkoriban Zugligetben, egy öreg vendéglő oldalszárnyában éltek, ahol Kató, a feleség vaskályhán sütötte a hurkát, mi pedig ródliztunk a 28 fokos hidegben. Később budai, mostmár nagy műtermes lakásukban érdekes, intellektuális kisugárzású társaság gyűlt össze: a képzőművészek mellett írók, színészek, másfajta bohémek." (Mattioni 1990) Visszatérve az Olvasó nőre, bár az életből ellesett pillanatot mutató festményen az 1927-es évszám olvasható, mutatkozik némi, de csak látszólagos ellentmondás a dátum, a kép kiállításának időpontja és a látható jelenet között. Aba-Novák 1925-ben elnyerte a Szinyei Merse Pál Társaság ötmillió koronás utazási ösztöndíját, melyet a következő év első felében váltott be, körutat téve Itália, Svájc és Franciaország érintésével. Az 1926-os év második felében viszont már bizonyosan Budapesten tartózkodott, ezért készülhetett olyan sok zugligeti témájú festmény ebben az időszakban. Az Olvasó nő ötlete, első változata és java része biztosan ekkor, 1926 nyarán-őszén született; feltehetően csak az utolsó, befejező ecsetvonások miatt kerülhetett rá az 1927-es dátum. Az egészen kimagasló kvalitású képen, Aba-Novák egyenrangú fontosságot tulajdonított a fénytelített színek és plasztikus formák egyensúlyának. A virtuóz ecsetkezeléssel pedig mesteri módon fogta egységbe a kompozíciót. A mű egyik legközelebbi analógiája, az ugyancsak 1927 februárjában bemutatott, szintén az előző, zugligeti nyáron készült Borlopó című remekmű.

Aba Novák ZugligetZugligeti ház, 1926
vászon, olaj, 86 x 55,5 cm
jelzés lent jobbra: ABA-NOVÁK

feltehetően kiállítva:
* Csoportkiállítás, Aba-Novák Vilmos, Feiks Jenő, Kelemen Emil, Patkó Károly és Ziffer Sándor festők, Budapest, Ernst Múzeum, 1927. február (kat. 140. Zugligeti ház)

reprodukálva:
* Molnos Péter: Aba-Novák, Budapest, Népszabadság Könyvek, 2006, (Lappangó képek: 9.)

aukció:
* Bizományi Áruház Vállalat 13. Művészeti Képaukciója, Budapest, 1965. december (kat. 2. Zugligeti részlet)

irodalom:
* B. Supka Magdolna: Aba-Novák Vilmos, Budapest, Corvina Kiadó, 1966, 37.
* Mattioni Eszter: Életem színes képei, In: Mattioni Eszter, Szekszárd, Wosinszky Mór Megyei Múzeum, 1991, 13.

Zugliget. A budai János-hegy és a Kútvölgy közötti vadregényes terület már a 18. században jelentős szerepet játszott Buda és Pest életében. Ekkor még elsősorban az itt elterülő hatalmas szőlőskertek és az erdős részek vadászhatósága jelentette a fő vonzerőt, épületek még alig voltak errefelé. A 19. században ez alaposan megváltozott, mivel megjelentek a kirándulók, divattá vált a szabadban piknikezés, így hamar híressé váló vendéglők egész sora nyílt meg, az egyre népszerűbb Zugligetben. A századfordulótól azután, egyre többen költöztek ki a főváros közvetlen közelében lévő, de jó levegőt biztosító, erdős-hegyes gyönyörű vidékre.
Aba-Novák és kedvese, a következő évben már felesége Vulkovic Kató, 1924-ben költöztek el addigi szállásukról, az életre és művészi alkotásra egyaránt alkalmatlan pesti mosókonyhából Zugligetbe. Egy kerthelyiséggel rendelkező vendéglő egyik melléképületében találtak maguknak döngölt földpadlós, az előzőnél lényegesen nagyobb, de még mindig meglehetősen puritán lakhelyet, ahol négy esztendőn át éltek. Az utolsó évben, mivel ekkor született meg egyetlen gyermekük Judit, kénytelenek voltak civilizáltabb körülményeket biztosítani a várva várt jövevénynek és visszaköltöztek a belvárosba. A Zugligetben töltött négy év nem csupán a megszokott, intenzív munka helyszíne volt, de bohém összejövetelek, vidám művésztársaságok találkozóhelyévé is vált, szinte azonnal. Mattioni Eszter festőművész, aki szintén ehhez a társasághoz tartozott, a következőket írta visszaemlékezésében: "Itt kóstoltam bele a művésztelepek látszólag oly gondtalan társaséletébe, ami mögött mindegyikőnk számára megfeszített munka várt. Lehetett ott tréfálkozni, nevetgélni, naphosszat egymást ugratni, de jaj volt annak, aki a nyár végén üres kézzel tért haza! Szégyenben maradt volna az, aki ciripelő tücsökként nem gondolt volna a holnapra." (Mattioni 1990) S bár a művésznő ezeket a sorokat a szentendrei művésztelepről írta, pontosan érzékelteti azt az általános hangulatot, mely az Aba-Novák körül csoportosuló, rendszeresen együtt dolgozó társaságot is jellemezte.

1927 februárjában Aba-Novák pompás kollekcióval jelentkezett az Ernst Múzeum aktuális  csoportkiállításán. A tárlaton bemutatott műveinek fele Felsőbányán, a másik része pedig Zugligeten készült, a korábbi két év során. Feltehetően ezek közé tartozott a most akcióra kerülő Zugligeti ház is, mely tökéletesen érzékelteti azt a hangulatot és benyomást, amire 1925 körül, a Zugligeten vagy környékén barangolók számíthattak. Szinte érintetlen természet, erdei ösvények kibogozhatatlan rendszere, itt-ott egy-egy villaépület vagy vendéglő, ahol megpihenhetett a kimerült kiránduló. "A Zugligetben készült festmények hangszíne egybefogott, kissé fanyar, mértéktartó: kék-zöld-lilás. A sárgák tompák, földesek, tónusban gazdagok. A formák sűrűn, szinte természeti erővel nyílnak ki egymásból. A fény, ha ki tud fogni a sűrű lombokon, bezúdul, káprázatba ejti a szemet. Mikor a művész kiruccan e szűkebb világból, képein megritkul a levegő, tágul a tér, s a csendben születő derűt a fa tövéből harmonikaszó üdvözli." (Supka 1966) Szó szerint ez látható Aba-Novák Zugligeti ház című gyönyörűséges vásznán. A mű festésmódban egyik legközelebbi párhuzama az 1926-os évszámot viseli, így ez a Zugligeti ház születésének legvalószínűbb időpontját is meghatározza.

Rum Attila