Barcsay Jenő: Vihar (1924-1925)

323.
Barcsay Jenő (Katona, 1900 - Budapest, 1988)
Vihar (1924-1925)
Olaj, vászon
104 × 164 cm
Jelezve jobbra lent: Barcsay

Feltehetően kiállítva:
*A Szinyei Merse Pál Társaság által díjazott művészek kiállítása, Budapest, Nemzeti Szalon, 1925. március 15-25. (kat. 16.)

A negyedik terem fiatal művésze, Barcsay Jenő, a sziklás Erdélyből szakadt közénk, de a nagyváros fényéből nem látott meg semmit. Neki a világ csak gondterhes embereket mutatott: Tutyit a hülyét, a verklis embert, a vakot, a napszámos anyát gyermekével, a házmestergyerekeket s ha kiment falura, a vörös tetejű parasztházat, a poros országutat, a sziroki fákat, a falusi szimpla utcát hozta magával. S mégis, az ő lelkét nem ejté meg a melancholia szürke fátyla. Nagy orkesztrális szimfóniák búgnak benne, melyek erős színellentétekben keresnek kiutat. Zsíros, mélytűzű vörösei, tompafényű kékjei között a színek egész sora bújkál. Lázongó víziók ezek, melyek küzdenek a színekbe fogott formákkal és monumentális erővel hajlamosan, a világ legjelentéktelenebb részleteit is nagy szemmel látva, felfokozott erőben igyekszik kifejezni.”  – Lázár Béla 1925-ös, ma már kissé furcsának tűnő szavai, bármennyire is kerülgették, nem tudták elvéteni a pályakezdő művész elsöprő erejű indulásának főbb jellemzőit. Barcsay Jenő 1919-ben, Erdélyből érkezett Budapestre. Előbb Vaszary, majd Rudnay tanítványa volt a Képzőművészeti Főiskolán. Tehetsége azonnal megmutatkozott, már tanulmányai idején sorra nyerte el a pénzdíjas kitüntető és dicsérő elismeréseket. 1925-ben, tehát rögvest, ahogy kikerült a főiskoláról, gyűjteményes kiállítása nyílt a budapesti Ernst Múzeumban. Ez a megbecsülés kizárólag a legjobbaknak jutott osztályrészül. Lázár e tárlat katalógusába írta fenti méltatását, melyben a „monumentális”, a legkifejezőbb jelző, mely a még főiskolás Barcsay vészterhes színvilágú, mélytüzű festészetét leginkább jellemezte. A most aukcióra kerülő kompozíció feltehetően azonos a szintén 1925-ben bemutatott Viharral. Ennek legközelebbi analógiáját a szegedi Móra Ferenc Múzeumban őrzik, ahová Lucs Ferenc gyűjteményéből került. A két kép kompozícionálisan hasonló, színvilágukban azonban gyökeresen eltérnek egymástól. A most bemutatott darab a kettő közül a korábbi, expresszívebb és energikusabb, Rudnay festészetére még jobban reflektáló alkotás.

Rum Attila