Rippl-Rónai József kukoricás képe az aukción!

2017. 10. 27.

Rippl-Rónai József "Aratók" című festménye Nemes Marcell gyűjteményéből kerül kalapács alá a 71. Művészeti Aukción.

Rippl-Rónai József
Kaposvár, 1861 – Kaposvár, 1927
Aratók (1910-es évek)
Olaj, karton, 50 × 70 cm
Jelezve jobbra lent: Rónai
Kikiáltási ára: 28 000 000 Ft | € 93 333

Kisvárosi alakok

Rippl-Rónai József életpályájának az egyik legizgalmasabb fordulata akkor következett be, amikor tizenhárom Párizsban töltött év és egyre hosszabb itthon tartózkodások után 1902-ben immár véglegesen is hazaköltözött szülővárosába, Kaposvárra. A magyar művészettörténetben ezt a fordulatot sokáig visszalépésnek tekintették. A modern művészet egyik központjából hazaköltözni egy vidéki kisvárosba: nem lehetett ezt másként értelmezni, mint a modernizmus feladásaként, lemondásként, meghátrálásként. Pedig valójában épp az ellenkezője történt. Rippl nem meghátrált Párizsból, hanem előrelépett. Rippl nem adott fel semmit az elveiből, sőt inkább elveiben megerősödve jutott arra a következtetésre, hogy igazi jó művészet nem születhet belső, hiteles és átélt élmények nélkül. Rippl-Rónai számára pedig ezt az igazi, inspiráló élményt mégiscsak a szülőföld jelentette. Nem Párizst cserélte le Kaposvárra, hanem inkább Párizst hozta haza. Kaposvárra és Budapestre is. Számos hazai kiállítása között is kiemelkedik a Könyves Kálmán Műintézet Nagymező utcai Szalonjában rendezett bemutatója 1906 februárjában, majd ennek az anyagnak az egy hónappal későbbi árverése. A kiállítás katalógusához írt előszava valóságos ars poetica:

"Idehaza az intim élet adta meg az inspirációkat. A család , a rokonság, ösmerősök szokásait, életét figyeltem meg. Kisvárosi alakok, typusok érdekeltek. Ezeket festettem a társadalom minden rétegéből. Engem nagyon érdekelnek: a kőműves, a tanár, a pap, a pintér, a suszter, az asztalos ¬ mindmegannyi karakterkép. Egy-egy jellemző vonásuk van, mint a természeti tárgyaknak, kőnek, vasnak, fának. Szeretem bennük, hogy különböző vonásaik külsőleg is megnyilatkoznak, hogy hivatsuk, mesterségük, társadalmi mivoltuk már a formájukból, mozdulatukból kitetszik. Ezeket a jellemző formákat, vonalakat, mozdulatokat, színeket pemzlivégre, kréta alá fogni ¬ íme a képeim. Tisztelettel ajánlom őket a közönség elé."

Tehát a kisvárosi alakok és a mindennapi élet világa. A mikrokozmosz, a környezet, aminek minden rezdülését, a benne élők minden gesztusát ismerjük és értjük. Rippl-Rónai festészetének a legvonzóbb tulajdonsága, hogy nem teóriákat fest, nem alkalmaz divatos manírokat, nem akar senkinek követője lenni, hanem az "intim élet", az általa legmélyebben ismert és legjobban szeretett környezet inspirációjából táplálkozik.

A kukoricás képek

Rippl mikrokozmosza az 1900-as évek elejének pasztellképein formálódott meg, majd terjedt tovább a nagyobb olajkompozíciók összetettebb műfajába is. Az 1907 körüli évek legeredetibb újdonsága, a kukoricás stílusnak a megszületése sem nyomta el azonban Rippl eredendő vágyát az intim élet megörökítésére. Az elnevezés magától a művésztől származik, s egy olyan dekoratív festői technikát jelöl, amelyben apró, színes – kukoricaszemekhez hasonló – festékfoltok színezik ki a kompozíció előre megrajzolt motívumait. Ez a szinte mozaikhoz is hasonlítható technika igazi, monumentális falképek megjelenítésére is alkalmas volt. A magyar művészet egyik legnagyobb vesztesége, hogy nem akadt megbízó, akitől Rippl ilyen feladatot kaphatott volna. A többnyire kartonra festett kukoricás képek mintegy 12 éven át készült sorozata azonban a meg nem valósult falképek nélkül is a Rippl-életmű legtetszetősebb, legelegánsabb és leginkább kedvelt munkáit foglalja magában.

Nemes Marcell gyűjteménye

Az aratókat ábrázoló, s mellesleg minden elnagyoltságával együtt is rendkívül találóan karakterizáló kompozíció a megszületése után Nemes Marcell gyűjteményébe került. Nemes (1866-1930) a századelő egyik legnagyobb magyar műgyűjtője volt. Nemcsak gyűjtőként, hanem mecénásként is kora művészeti életének egyik meghatározó alakjának tekinthetjük, aki olyan felbecsülhetetlen műveket adományozott a magyar államnak, mint pl. Mányoki Ádám II. Rákóczi Ferencet ábrázoló reprezentatív portréja. 1911-ben 79 darab kortárs magyar alkotást adományozott Kecskemét városának, megalapítva ezzel a város ma is jelentős képzőművészeti gyűjteményét. Nemes, a leveleikből kiolvasható baráti, tegező hangnem alapján különösen szoros kapcsolatban állt Rippl-Rónaival, a művész kiállításain tízesével vásárolt tőle műveket, s tervei szerint egy ötven darabos Rippl-kollekciót szándékozott adományozni a Szépművészeti Múzeumnak. Kapcsolatuk 1906 körül kezdődhetett, s bizonyos, hogy a művésznek Nemes Marcell volt a legnagyobb gyűjtője. 
Nemes Marcell képgyűjteményét 1933-ban és 1934-ben az Ernst-Múzeum árverésein értékesítették. A két hagyatéki árverésen összesen 82 darab Rippl-Rónai mű szerepelt, rajzok, pasztellek, olajképek vegyesen, közöttük a most ismét árverésre kerülő Aratók című alkotás is.

Dr. Bellák Gábor, művészettörténész