Mindenben a sikert keresem

2019. 04. 12.

KARÁT című új, ingyenes magazinunkban Orosz Barbara műsorvezetővel készítettünk interjút.

Orosz Barbarát színésznőként ismerte meg az ország, számos színházi, filmes és tévészereppel a háta mögött mégis pályát módosított, és hosszú évek óta műsorkészítéssel és műsorvezetéssel foglalkozik.A váltás okairól, a sikerről, valamint az értékek szerepéről beszélgettünk vele, miközben arra kerestük a választ, ki is ő valójában.

Hogyan és miért vált színészből műsorvezetővé?

Az, hogy színész leszek, számomra már igen korán egyértelmű volt, hiszen 13 éves korom óta színésznőnek készültem. Ezt egyedül döntöttem el, és vittem véghez. Fantasztikusan jó, erős, támogató családom van, akiket nagyon szeretek és tisztelek, többek között azért, mert nagy szabadságban neveltek, és hagyták, hogy a döntéseimet gyerekkorom óta magam hozzam meg. Emellett amint lehetett, dolgozni is kezdtem, számomra fontos volt ugyanis, hogy magam keressem meg azt a pénzt, amiből aztán felépítem magam. 18 évesen költöztem Budapestre. Nem vettek fel a színművészetire, így Gór Nagy Mária színitanodáját választottam, később a Színészkamara előtt diplomáztam. Az iskolával párhuzamosan 18 éves koromban kerültem a Vígszínházhoz, ami második otthonommá vált, rengeteg darabban játszottam, a Víg mellett a Pesti Színházban, majd a Nemzeti Színházban is, 24 évesen pedig öt évre a Győri Nemzeti Színházhoz szerződtem. Ezzel párhuzamosan 19 évesen elkezdtem filmezni is, először tévéjátékokban szerepeltem, aztán jött a Valami Amerika, a Pasik című sorozat az RTL Klubon és a Jóban Rosszban a TV2-n. 24 évesen elvégeztem egy tévés akadémiát, és 26 éves voltam, amikor műsorvezetőként is munkába álltam, de ezek mellett párhuzamosan továbbra is megmaradt a színház. Műsorvezetőként először az RTL egyik csatornájánál, a Cool TV-nél próbálhattam ki magam, ahol több délutáni műsort követően kaptam egy éjszakai erotikus töltetű beszélgetős műsort is, ami elképesztően nézett és sikeres lett.

Mi fogta meg a televíziózásban?

Nagyon szerettem a színházat, isteni kihívásokban, feladatokban volt részem, de azt szabadságot, amit mindig mindenben kerestem, csak a televíziózásban, azon belül is a saját projektemben, a Tűsarok című műsor készítésében találtam meg. Azért, hogy azt csináljam, amit szeretek, és amiről úgy tartom, hogy jó, 30 évesen megalapítottam a saját műsorgyártó cégemet. Azon a ponton viszont már választanom kellett a színház és a tévé között, és én a televíziózást választottam. Nem azért, mert mindenképpen a képernyőn akartam szerepelni, hanem azért, mert a műsorkészítés érdekelt. Létrehoztam a vágyamat, egy tartalmas, profi, informatív, csodás képivilágú műsort, ekkor éreztem úgy, hogy végre megérkeztem.

Mit gondol, miért lett népszerű a Tűsarok?

Szerintem azért, mert minőségi, folyamatosan fejlesztjük, friss és dinamikus, másrészt olyan embereket mutatunk be benne, akik példamutató életet élnek, és valóban letettek valamit az asztalra. Például felsővezetők egy cégben, vagy fiatalon bele mertek vágni egy vállalkozásba, ami nagyon sikeres lett, vagy szültek öt gyermeket, és az anyaságban teljesedtek ki.  Én bátran nyúlok olyan témákhoz, amelyekkel ma egy magazinműsor nem feltétlenül foglalkozik, például a párkapcsolati válsághoz vagy a siker kérdéséhez. Mert a siker sokféle, és mindenkinek mást jelent.

Mitől lesz Ön szerint sikeres valaki?

Szerintem az az igazi siker, ha azt csinálja, amit szeret, amiért nap mint nap lelkesedni tud, és elér valamit, amiről tudja, hogy mennyi energiát, munkát tett bele, és mindez mit ér. Ha azt érzi, hogy mindig is azt az életet akarta élni, amit él. A magabiztosság szintén fontos dolog, de csak akkor tudsz magabiztos lenni, ha tudod, hogy miben vagy erős, és hogy merre vezet az utad. A sikerhez az is hozzá tartozik, hogy meg kell tanulnod veszíteni, aztán felállni, és tovább folytatni az életedet és a munkádat, mert csak így tudsz tanulni és fejlődni. Ettől leszel több, erősebb.

Kinek szól a Tűsarok, kik nézik?

Olyan nőknek szól, amilyen én is vagyok, akik nyitottak a világra. Amikor elkezdtem, olyan műsort akartam készíteni, amely engem, és rajtam kívül még szerintem nagyon sok nőt érdekel. Olyan értékeket akartam közvetíteni, amelyeket otthonról hozok, és ezeket szerettem volna a műsorban megmutatni. Nem akarok megfelelni semmiféle közízlésnek. Az én dolgom az, hogy irányt mutassak. Figyelnek rám, és ez felelősség. Nyolc éve gyakorlatilag abszolút garancia a Tűsarok fejlődésére, hogy mit engedek ki a kezem közül, mit vállalok fel. Nem dolgozom bármilyen cégnek, fontos, hogy az értékről vallott elképzelésünk hasonló legyen.

Mi érdekli a legjobban műsorkészítőként?

Mindig más: különböző ügyeim vannak, amelyekkel szívesen és sokszor foglalkozom. Az egyik ilyen a magyar divat. Azt gondolom, hogy a divat nagyon sok országban a kultúra része, de Magyarországon még nem az. Vannak rá remek kezdeményezések, és rengeteg nagyon tehetséges magyar dizájnert ismerek, akiknek a műsoromban nyolc éve teret adok. Hiszek bennük. A másik nagy szenvedélyem a képző- és iparművészet népszerűsítése, befogadhatóvá tétele. Arra is igyekszem felhívni a nézők figyelmét, hogy a tömegtermékek mellett, helyett akár egyedi kézműves dolgokat is választhatnak. Ebbe a törekvésbe kiválóan beleillenek a BÁV egy-egy aukciójának anyagáról szóló beszámolóink, amelyekben például az ékszerek történetére, egyediségére és viselhetőségére is felhívjuk a figyelmet.

Mennyire fontosak Önnek a külsőségek?

Nagyon szórakoztatnak a külsőségek, a divatipar, a kellékek, de ezeket a helyükön kell tudni kezelni, mert csak egy szeletét teszik ki az életemnek. Fontosnak tartom, hogy nő vagyok, hogy megéljem a nőiességemet, de nem ez van a központi helyen az életemben, amit szerencsére azok az emberek, akik körülvesznek, és akik ismernek, tudnak rólam. A tárgyak, kiegészítők áránál jóval fontosabb, hogy milyen érzelmek fűződnek hozzájuk. Sokkal nagyobb értéket képvisel egy párizsi bolhapiacon megvett kitűző, amit a páromtól kaptam, vagy a nagymamám ékszeresládikájából származó ékszerek, mint valami drága holmi.

Milyen ékszereket visel, és ezek hogyan kötődnek az értékekhez?

A családunkban a nemesfém ékszerek vásárlásának, viselésének hagyománya volt. A nagypapám igazi férfiként nagyon jól értett ahhoz, hogy milyen ékszerekkel ajándékozza meg a család nőtagjait, és én is ebben nőttem fel. Karácsonyra, születésnapra, ballagásra mindig valamilyen ékszert kaptam, amelyek a mai napig megvannak, és nagyra becsülöm őket, mert érzelmi értékük van. Emellett azok az ékszerek is nagyon fontosak számomra, amelyekre én spóroltam össze a pénzt, mert pontosan tudom, hogy mennyit dolgoztam azért, hogy megvehessem őket.  Olyan világban élek, ahol fontos a változatosság, egyrészt a képernyő miatt, másrészt a rendezvényeken, partikon való megjelenés miatt, ahol a legjobb formámat kell hoznom, és el is várják tőlem, hogy mindig valami újdonságban lássanak. Ennek nehéz mindig valamilyen értékes ékszerrel megfelelni, de igyekszem minél gyakrabban nemesfém ékszert viselni, mert a hatás, amit kivált belőlem a viselése, összehasonlíthatatlan a bizsukéval.

Milyen ékszerek a kedvenceik?

Két véglet között mozgok: egyrészt a hatalmas, feltűnő darabokat, másrészt pedig az egészen parányi, finom ékszereket viselem legszívesebben. Vagy az érzelmi töltet fog meg az ékszerben, vagy a luxus érzete.

A teljes cikk az ingyenes KARÁT Magazinunk első számában jelent meg!

Az újságot keresse zálogfiókjainkban vagy olvassa el online a www.bav.hu/karat oldalon!