Loetz, az ezüstfényű csoda

2019. 03. 22.

A szecessziós üveggyártás egyik legfontosabb fellegvára a csehországi Loetz üveggyár volt, amelynek szivárványszínben pompázó, jellegzetes termékei a mai napig nagy népszerűségnek örvendenek a gyűjtők körében.

Az alábbi írásban Ruppert Ferencné, a Becsüs Akadémia tanára ad betekintést a legendás üveggyár történetébe, illetve mérnökeinek és tervezőinek munkájába.

A Loetz üveggyárat 1836-ban alapította Johann Baptist Eisner a dél-csehországi Klostermühle városában, Klastersky Mlin néven. Örökösei az üveggyárat 1849-ben eladták Martin Schmidnek, akitől aztán 1851-ben Dr. Franz Gerster vette meg feleségének, Johanna Loetznek, aki az 1844-ben elhunyt Johann Loetz özvegye volt. A gyár kezdetben Glasfabrik Johann Loetz Witwe néven működött, és elsősorban festett háztartási kristályüveg edényeket állított elő.

1879-ben Max Ritter von Spaun (1856-1909) vette át a gyár vezetését, és tette azt Eduard Prochaska segítségével nemzetközi hírűvé. Eleinte márványüveget gyártottak, amely az első sikereket hozta a cég számára. Ez az üvegféleség igen alkalmas volt historikus darabok készítésére: aranyozták, zománcfestették, ritkábban iszlám díszítéssel látták el.

Loetz üveggyár, Johann Loetz, 1900 körül, aranylüszteres fúvott, bevésve „Loetz Austria”. az Iparművészeti Múzeum gyűjteménye

A márványüveg különböző színű folyékony üvegek véletlenszerű, márványerezetre emlékeztető keveredése nyomán létrejövő üvegfajta. Olyan féldrágaköveket utánzó üvegek tartoznak ide, mint a kalcedon, az achát, az ónix, a jade, a karneol, a malachit és az aventurin. Ilyen üveget nagy mennyiségben és jó minőségben először Velencében készítettek a 15. és a 18. század között.

A Loetz gyár elsősorban kalcedon, karneol, ónix, malachit és lapis lazuli üvegeket állított elő 1887 és 1893 között. Az általuk készített kalcedon üvegek márványozott barna, kék, zöld és sárga sávosak, a karneolok pedig fehér, opálos alapon sűrű lazacrózsaszínű vagy vörös szálakkal díszítettek, ez utóbbiakat időnként zománcfestett mintával is ellátták. A malachit üvegeket opálos zöld alapon sötétzöld szálak, míg az ónix üvegeket fehér vagy világoszöld, opálos alapon barna vagy barnászöld szálak díszítették. A lapis lazulit utánzó üvegeiket opálos fehér alapon sötét és kobaltkék szálakkal ékesítették.

Bár a cég a márványüvegekkel nagy sikert ért el, az 1890-es évek első felétől irizáló üveg előállításával kezdtek kísérletezni. Ezt követően főként szecessziós irizáló termékeket gyártottak élénk, olykor szokatlan, mélykék, vörös, sárga és lila színekben, amelyek mintázata pávatollat vagy stilizált növényt ábrázolt.

Az irizáló üvegek előállításának alapja a lüszterezés eljárása. A lüszterfestékek alapanyaga az üveg felületét megszínezni képes különböző fémek szerves vegyületei, amelyek az üveg felületi szerkezetébe beépülve intenzív színhatást hoznak létre. Ilyen például az arany, a bizmut, az ón, az urán, a vas, a króm és a réz. Az arany rubin, a platina ezüst, az ezüst szalmasárga, a bizmut sárga, a vas barna, míg az urán kék színt eredményez az üvegen. Az összes színhatás néhány alapszín keverésével és további, színt befolyásoló adalékanyagok segítségével állítható elő. Lüszterezéssel a teljes üvegfelszínt vagy a felület egyes részleteit is be lehet borítani.

A beégetés után a lüszterezett üvegek két fajtáját különböztetjük meg. A gyöngyház lüszterek nagy felületi fénnyel megjelenő, egyenletes színhatású felületet képeznek, színük nem nagyon különbözik, inkább csak tónusokban tér el egymástól, míg az irizáló hatású, többszínű, festett felülettel rendelkező lüszterek színhatása különböző irányból nézve változó. Ezt a hatást az egyenetlen üvegfelszínről visszaverődő fény törése adja, amit az üvegfelület ón-kloriddal való kezelésével hoznak létre.

A gyár számára számos neves üvegművész készített terveket ezekben az években, így például Marie Kirschner, Koloman Moser, Josef Hoffman, Marie Wilfert-Waltl, Franz Hofstätter, O. Prutscher és C. Witzmann.

Loetz üveggyár (Johann Loetz Witwe, Klostermühle, Csehország), 1900 körül, fúvott, lüszteres, savmaratott. az Iparművészeti Múzeum gyűjteménye

A cég legnépszerűbb irizáló mintái a Papillon és a Phänomen voltak, amelyeket Franz Hofstätter tervezett, és amelyek 1900-ban Grand Prix-t nyertek a Párizsi Világkiállításon. Marie Kirschner több mint kétszáz tervet készített a cég számára, amelyek többsége enyhén irizáló, áttetsző lila vagy krémszínű üveg volt, geometrikus vonalvezetésű fogantyúval, Koloman Moser üvegei pedig erősen irizáló, geometrikus formák voltak, amelyeken sok fogantyú vagy hurok volt elhelyezve.

A szín és annak meghatározása nagyon fontos a Loetz-dekorok tanulmányozásánál. Általában egy adott dekoráció elemzésekor először az alapüveg típusát és színét határozzuk meg, amelyre a díszítés került, majd a dísznevet, pl. Yellow Medici, vagy a kobalt Papillon stb. Ennek megfelelően az eltérő alapszínek megváltoztathatják a dekoráció nevét is.

A Loetz által használt üvegfestékek leírása eltér a más üvegeknél megszokott megnevezésektől. Például a fehér szín fantázianevei a következők: Weiss Getrübt (felhős fehér), Weissalabaster (alabástrom-fehér), Arcadia (Arcadia), Brillantopal (ragyogó opál), Candia (Candia), Elfenbein (elefántcsont), Weissemail (fehér zománc), Weissopal (fehér opál). Ezek egyike sem sem tiszta, hanem kevert szín. A festék terülésének megakadályozásával a szálhúzás jelenségét idézhetjük elő, ami nyomán jól látható ecsetnyomok maradnak a felületen. Ezt a jelenséget használták ki a Phänomen sorozat előállításánál is.

Mivel a Phänomen üvegek iránti kereslet a 20. század elején csökkent, 1904-ben a gyár erősen kontrasztos színű üvegeket kezdett készíteni, olyanokat például, amelyeknél a narancsszín lilán keresztül kékbe vagy sárgába vált az üvegen véletlenszerűen elhelyezve. További nehézséget okozott, hogy 1909-ben von Spaun átadta az üveggyár vezetését fiának, Maximilian Robertnek, aki kevésbé hatékonyan irányította vállalatot, mint az apja, és így a pénzügyi problémák tovább súlyosbodtak.

1911-ben Adolf Beckert lett a gyár művészeti vezetője, akinek a nevéhez többek között egy világos, zománcozott mattüveg sorozat fűződik, amely különböző állatokat és madarakat ábrázolt. Emellett egy sor új, savval maratott, madarakat, virágokat és tájakat ábrázoló cameot is készített.

Szecessziós díszváza, fúvott, irizáló üveg, ráolvasztott ezüstszínű fonalas díszítménnyel. Dekor: Phaenomen Genre. Jelzetlen, Loetz Witwe Klostermühle, 1900 körül, BÁV 71. Művészeti aukció

A cameo olyan két- vagy háromrétegű üveg, amelynek esetében a felesleges színes réteget savmaratással távolítják el. Ha a színes réteget több részletben maratják le, a színes üveg vastagságának megfelelő, eltérő árnyalatokat lehet létrehozni. E technika legismertebb darabjai a Webb céghez, illetve Galléhoz fűződnek, ez utóbbi a cameot üvegberakással kombinálva fejlesztette tovább.

Mindez azonban nem tudott segíteni a Loetz cég anyagi problémáin, így a vállalat 1911-ben csődbe ment, és állami kézbe került. Az első világháború kitörése és a monarchia összeomlása még nehezebb helyzetbe hozta a céget. Új ötletek hiányában visszatértek a régi, szecessziós díszek adaptálásához, a régimódi és gyenge minőségű cameo üveghez és üvegállatokhoz, de az értékesítés volumene tovább csökkent. A nagy gazdasági válság, majd egy tűz végképp tönkretette a vállalatot, így a harmincas években az üveggyár tulajdonjogát többször is megváltoztatták, a gyárat többször be is zárták. 1939-ben jött a német megszállás, az üzem a második világháború alatt a hadi igényeket szolgálta ki. A második világháború után a német lakosságot, így a munkavállalók nagy részét kitelepítették Csehszlovákiából, ami a cég teljes megszűnéséhez vezetett.

A cikk az 1773 Magazin tavaszi számában jelent meg!

Az újságot keresse a  műtárgy- és ékszerboltjainkban vagy olvassa el online a www.bav.hu/1773 oldalon!