Kádár Géza tavaszt idéző tájképe a májusi aukción

2018. 04. 25.

A most árverésre kerülő Bányászház tavasszal című képe Nagybánya gyönyörű vidékének festői részleteit ábrázoló életművének egyik főműve.

Kádár Géza (1878-1952)
Bányászház tavasszal, 1915
vászon, olaj, 69 x 69 cm
jelzés lent jobbra: NB. Kádár Géza 1915
Kikiáltási ára: 950.000 Ft

reprodukció:
* Vida György–Murádin Jenő: Kádár Géza, Nyíregyháza, Séfer Kft. kiadása, 2005, (XXIV. tábla)

feltehetően kiállítva:
* Képkiállítás, Nagybánya, Winkovits Cukrászda, 1915. június (kat. n.)

aukció:
* Mű-Terem Galéria 19. Tavaszi Aukció, Budapest, 2005. május (kat. 123.)
* Belvedere Szalon, Galéria és Aukciósház, 10. Művészeti aukció, 2005. december (kat. 126.)

Kádár Géza görög katolikus családban született Máramarosszigeten. A századfordulón Hollósy Simon tanítványa volt Münchenben, majd 1907-ben Nagybányára látogatott és a következő évtizedben élete és művészete összeforrt az erdélyi bányászvároskával. A művésztelep történetét dokumentáló Réti István jegyzékeinek tanusága szerint, Kádár 1908 és 1916 között, két év kihagyással, nyaranta Nagybányán dolgozott, az első év kivételével az iskolán kívüliek népes táborában. Erdély és Partium magyar művészetének egyik legfőbb orákuluma, Murádin Jenő így foglalta össze Kádár első nagybányai korszakát:

„Sokat tanult a neósoktól. 1908–1916 között, amikor először tanult és dolgozott a kolónián, végigélte a fiatalok lázadását. Az ő színhasználatuk, festményeik kifejező nyers koloritja teszik erőteljessé korai képeit. [...] Egyéniségéből sugárzó jósága, törhetetlen humora teremtett környezetében harmóniát. Házukban otthonosan érezte magát a lázadó fiatalok társasága, Czóbel Béla, Perlrott Csaba Vilmos, Boromisza Tibor.”

Barátja, Boromisza így emlékezett rá évtizedekkel később:

"Röviden: Tatának hívtuk. Érdekes volt embernek, s művésznek is. A nagybányai virágos mezőkről, zöld hegyek aljából indult el Tata is valójában. Igen-igen nagy örömünk telt benne, ha az akkori bohém küllemekkel kiadjusztált tömzsi alakját feltűnni láttuk a gesztenyés, árnyas ligeti utakon."

A most aukcióra kerülő Bányászház tavasszal című képét, Kádár Géza 1915-ben, a háború kellős közepén festette. Sem előtte, sem pedig utána nem voltak ilyen kevesen művészek Nagybányán. 1915 júniusában a következő hírrel örvendeztette meg a helyi, Nagybánya című hetilap olvasóit:

"A Winkovits-féle cukrászdában, mely találkozóhelye a művészetet kedvelő közönségnek s a festőművészeknek, egész pompás kis képkiállítás alakult ki a legutóbbi napokban, mely minden tekintetben méltó a megtekintésre." A cikkíró külön kiemelte írásában, hogy "...Mikola András és jeles festőnk, Kádár Géza tájképekkel brillíroznak."

A Bányászház tavasszal nagy valószínűséggel ki volt állítva ekkor, mivel témája alapján csupán néhány héttel a kamaratárlat előtt születhetett. A kép valahol félúton helyezkedik el a neós nagybányaiak fauve-jellegű és az alapító mesterek naturalista felfogása között. Kádár erős de nem vad színvilággal, természethű megközelítéssel festette meg témáját. A színpompás tájkép kiváló összekötő kapocsként szolgálhat, a nagybányai festészet Ferenczy Károlytól Czóbel Béláig tartó fejlődéstörténetében.

Kádár a kép születésének idején ismerkedett meg Hevesi Erzsébettel, aki ekkor Thorma János tanítványaként dolgozott a művésztelepen. Mivel Kádár az első nagy világégés kitörésekor már harminchat esztendős volt, így nem hívták be frontszolgálatra. A háború idején felváltva dolgozott Nagybányán és Budapesten. Kádár Géza és Hevesi Erzsébet 1916-ban összeházasodtak és 1923-ban véglegesen Nagybányára költöztek. A művész élete utolsó három évtizedében, itt alkotta meg Nagybánya és lenyűgözően gyönyörű vidékének festői részleteit ábrázoló életművének legjavát.

Rum  Attila