Ismerjék meg kollégáinkat! - Kovács Ádám

2019. 05. 08.

Sorozatunkban a BÁV azon munkatársait mutatjuk be, akikkel ügyfeleink és a műtárgyak iránt érdeklődők a leggyakrabban találkozhatnak. Ez alkalommal Kovács Ádám, a BÁV új kereskedelmi üzletágigazgatója mutatkozik be.

Mikor és hogy került a BÁV-hoz?

Közel két évtizedes bankszektori pályafutás után úgy döntöttem, hogy a szakmai karrieremet máshol szeretném folytatni. Egy univerzális banknál eltöltött tizenkilenc év – amelyből több, mint tíz évet különböző vezetői pozíciókban dolgoztam – azt gondolom, megfelelő alapot biztosított számomra ahhoz, hogy bátran merjek váltani. Idén februárban csatlakoztam a BÁV Zrt.-hez, mint kereskedelmi igazgató.

Meséljen egy kicsit a szakmai múltjáról!

Érettségi után nem sikerült az első egyetemi felvételim, ezért gyorsan letudtam az akkor még kötelező egy éves sorkatonai szolgálatot. Leszerelésemet követően 1994-ben a BÁV Aukciósházzal nagyjából szemben lévő, Szervita téri Dr. JEANS nevű ruházati üzletbe mentem bolti eladónak, ahol egy évvel később az akkor nyíló Duna Pláza bevásárlóközpontban lévő közel 400 m2-es üzlet vezetésére kértek fel. Összesen öt évet dolgoztam ott. Először vásárlója, majd később munkatársa voltam ennek a cégnek. Ezt csak azért említem, mert ez a „véletlen” az összes eddigi munkahelyemre igaz.
1999 tavaszán úgy éreztem, hogy tovább szeretnék lépni, mert az üzletvezetés már nem jelentett kihívást. Jelentkeztem a CIB Bankhoz, és felvételt nyertem lakossági banki tanácsadóként. Szó szerint az alapoktól kezdtem, és  végigjártam a ranglétrát. Ez volt a legfontosabb iskola. Ügyfélszolgálat, panaszkezelés és minőségbiztosítás, hálózatkoordináció, majd ismét visszamentem a front office területre, ahol már értékesítési vezető, területi vezető, végül pedig bankszakmai karrierem megkoronázásaként öt évig régióvezető voltam. Az egyetemet is ezek alatt az évek alatt végeztem el: a Szent István Egyetem Gazdaság-, és Társadalomtudományi Karának humánerőforrás menedzser szakán diplomáztam 2004-ben. Ezután a Miskolci Egyetem Állam- és Jogtudományi Karán folytattam a tanulmányaimat, de négy szemeszter elteltével választanom kellett a munka és az egyetem között. A munka mellett döntöttem, ma már biztosan mondhatom, helyesen.

Mi volt a vonzó az Ön számára a BÁV-ban, miért döntött amellett, hogy ide jön dolgozni?

Egyrészt a stabilitás és a biztonság. A BÁV az ország legrégebben jogfolytonosan működő vállalkozása, amely idén ünnepli 246. születésnapját. Másrészt pedig, mert úgy éreztem, ez lehetőség lesz a változásra, a változtatásra, a megújulásra és a megújításra, valamint a korábban szerzett tapasztalataim kamatoztatására.

Van valamilyen korábbi, személyes emléke a BÁV-ról?

Sok más emberhez hasonlóan a BÁV először az én fejemben is zálogházként élt: tudtam, hogy ha valakinek hirtelen pénzre van szüksége, akkor megnézi, hogy mit és hol tud zálogba adni. Pedig a BÁV nem csak erről szól, ennél sokkal több, hiszen van egy nagyon erős műkereskedelmi üzletága is, amelynek idővel én is ügyfelévé váltam. Itt is működött tehát a már korábban bevált modell: előbb ügyfele, majd munkatársa lettem a cégnek.

Mi a közös Ön szerint a bankszektor és a műkereskedelem működésében? Vannak-e olyan dolgok, amiket itt is hasznosítani tud?

Néhány fontos dolgot mindenképpen. Az egyik ilyen az ügyfelek kiemelt kezelése és a magas szintű, minőségi élmény nyújtása a számukra, ami mindkét területen alapvető fontosságú. Az ügyfelek bizalmának elnyerése és megtartása szintén, hiszen bizalom nélkül nincs üzlet. A tanácsadás azért fontos, mert nem vagyunk polihisztorok, nem értünk mindenhez, így legtöbben a pénzügyekhez és a műtárgyakhoz sem. Azért vannak a szakemberek, mert ők az adott terület specialistái, ők azok, akik folyamatosan nyomon követik a piaci események alakulását, akik az adott területen elérhető legtöbb információval rendelkeznek. Ilyen egy jó műtárgybefektetési tanácsadó, és ilyen egy jó pénzügyi befektetési tanácsadó is. Végül pedig az alázatot kell megemlítenem. Igazából ezzel kellett volna kezdenem, mert ez a legfontosabb: szakmai alázat nélkül nincs üzleti siker.
Mindezt még két dologgal egészíteném ki. Egyrészt az időtávval, mint közös metszettel: akár pénzügyi, akár műtárgybefektetésről beszélünk ugyanis, célszerű hosszabb időtávban gondolkodni. Másrészt pedig azzal, hogy mind a bankszektorban, mind pedig a műkereskedelemben pénzről és befektetésekről beszélünk. A pénz elsődleges célja az anyagi biztonság megteremtése, a befektetéseké pedig a pénzteremtés. Szakemberként felelős vagyok azért, hogy ügyfelem befektetése pénz termeljen, míg befektetőként felelős vagyok azért, hogy az általam kezelt pénz, vagyon megmaradjon, gyarapodjon, és ezzel anyagi biztonságot teremtsek a szeretteim számára.

Milyen műfaj áll Önhöz legközelebb a képző- és az iparművészetben?

Egyértelműen a festészet: éppúgy kedvelem a reneszánszt, mint a francia impresszionistákat vagy a nagybányai iskola képviselőit. Életem egyik legnagyobb élménye a Nemzeti Galéria Monet, Gauguin, Szinyei Merse, Rippl-Rónai című kiállítása volt 2013-ban, amely a francia és magyar festőket állította párhuzamba. Emellett az építészet is nagy hatással van rám: a reneszánsz és a klasszicizmus a kedvencem. Az ékszerek is közel állnak hozzám: az arany és drágakövek ragyogása engem is rabul ejt, szívesen gyönyörködöm bennük, és ha lehetőségem engedi, akkor páromat és édesanyámat is meglepem egy-egy különleges darabbal. A porcelánok mellett sem megyek el szó nélkül, már csak azért sem, mert a herendi porcelán szerintem párját ritkítja. Az első herendi porcelánomat – mint családi örökséget – még nagyszüleimtől kaptam. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy anyai és apai nagyszüleim tulajdonában is voltak herendi porcelánok, amelyek most már a mi otthonunk emlékei, díszei, műtárgyai és befektetései is. Apai ükapám, tehát a nagymamám nagypapája, dr. Sándorffy Miksa a Herendi Porcelángyár alapítójának, Fischer Mórnak volt a háziorvosa. Így már talán könnyebben érthető, hogy miért maradt meg a családomban generációkon keresztül egy-két exkluzívabb darab.

Mit gondol a műtárgyról, mint befektetésről? Kinek és miért ajánlaná?

A műtárgybefektetést olyan embereknek ajánlom, akik szeretik a szép tárgyakat, érdeklődnek a művészetek iránt, és felelős emberként értéket szeretnének teremteni. A legtöbb gyűjtemény alapja a szenvedély, a kitartás, az elszántság és a vonzalom.
Első festményemet egy aukción vásároltam, belépő darabnak szántam. Azóta több alkotással gyarapítottam már a saját kis gyűjteményünket. Ugyanakkor senki ne gondolja azt, hogy csak több tíz- vagy százmilliós vagyonnal érdemes műtárgyakba fektetni. Szó sincs róla. Pár százezer forinttal kell elindulni. Ahogyan azt én is tettem 18 évvel ezelőtt.

Hogyan lehet Ön szerint az Y generációs fiatalokat vásárlóként bevonzani a BÁV-hoz?

Úgy, hogy ha az ő nyelvükön, az általuk használt eszközökön és csatornákon keresztül szólítjuk meg őket. Trendin, vonzó módon és gyorsan. Az is nagyon fontos szempont, hogy olyan műtárgyakat kínáljunk nekik, amelyek érdeklik őket, és azt is meg kell nekik mutatnunk, hogy ezeket hogyan tudják használni a mai lakberendezési, öltözködési vagy éppen gasztronómiai trendek tükrében. Ilyen például a grafika, a kortárs festészet, az óra és az ékszer. Az órák például amellett, hogy komoly befektetések, mindennapos használati tárgyak is. Az ékszerekről ugyanez a véleményem. A jövőt az egyedi, elsősorban kézzel készített drágaköves ékszerekben és szettekben látom. A gyémánt mellett a tanzanit, a zafír, a rubin és a smaragd az, amit külön kiemelnék. Ezek a drágakövek a kibányászásuktól egészen a kész termékként történő értékesítésükig olyan történeteket mesélnek nekünk, amelyeket a vásárlóinkkal is igyekszünk megismertetni.

Milyen lesz Ön szerint a BÁV tíz év múlva?

A hazai műtárgybefektetés kulcsszereplője és az ország egyik legstabilabb, legbiztonságosabb és legvonzóbb munkahelye.

A cikk az 1773 Magazin tavaszi számában jelent meg!

Az újságot keresse a  műtárgy- és ékszerboltjainkban vagy olvassa el online a www.bav.hu/1773 oldalon!