Ismerje meg a tavaszi aukció sztárját!

2018. 05. 09.

Az Út a nagybányai kispiacra erőteljes színvilágával, Boromisza a japán fametszetek lenyűgőzően egyszerű és nagyszerű világát vetítette rá az erdélyi bányászvároska egy kiragadott pillanatára.

Boromisza Tibor
Út a nagybányai kispiacra, 1909
vászon, olaj, 75 x 90 cm
jelzés lent jobbra: Boromisza Tibor NB 1909
Kikiáltási ára: 26.000.000 Ft

kiállítás:
* Boromisza Tibor emlékkiállítása, Szentendre, MűvészetMalom Modern és Kortárs Művészeti Központ, 2012, (kat. 43. kép)

feltehetően kiállítva:
* Művészház Első Csoportos Kiállítása, Budapest, 1909. december (kat. 10. Nagy-Bányai-utca)

reprodukció:
* Boromisza Tibor 1880-1960, szerk. Török Katalin, Szentendre, 2012, (43. kép)

Boromisza Tibor feladva korábbi katonatiszti pályafutását, 1903-ban Ferenczy Károly budapesti magániskolájában, a tőle megszokott katonás lendülettel vágott bele a művészetbe. A következő évben látogatott először Nagybányára, ahová azután 1909–1914 között minden nyáron visszatért. A nagybányai szabadiskola vezető mesterei: Ferenczy, Thorma és Réti, valamint az új kifejezési formákat kereső-kutató fiatal nemzedék közötti alapvető nézetkülönbségek 1911-ben töréshez vezettek. A modernek közé tartozó és még neós társainak egy részétől is elszigetelődő Boromiszát a többszörös félreértések és tettlegességig fajuló események szerencsétlen együttállása miatt kiközösítették, műteremházát Rétiék szögesdrót kerítéssel választották el az 1912-es jubileumi kiállítás és eseményeinek színhelyeitől. Így azután Boromisza első gyűjteményes kiállítására csupán 1914-ben, a művészetpolitikai csatározásoktól mentes budapesti Könyves Kálmán Társulat szalonjában kerülhetett sor, ahol 1909 és 1913 között született műveit mutatta be. Ennek katalógusában a következőképp vallott nagybányai kötődéséről:

"Tíz éve élek Nagybánya vidékén, egy csodás természeti szépségekben gazdag helyen. Távol a meddő viták, üres tekintély-kultuszok s nagyot akarások eredménytelen pózaitól. Ide tértem meg évek során európai kóborlásaim közt. Igyekezetem: a természet jelenségeinek szellemébe hatolni. Együtt élek ezzel a vidékkel..."

Két évvel korábban, 1912 szeptemberében megjelent írásában Boromisza a következőket írta a művészetét mozgató és meghatározó hatásokról:

"Az első meglátás benyomása tulajdonképp hangulat. A szín, világítás, formák, vonalak és mozgás harmóniájának egyidőben való meglátása is hangulat. Így érett meg bennem az együvé való, egyszerre meglátott lényeges elemek összefoglalásának az erős, tudatos vágya. Együtt látni a természettel magát az embert, mint annak fontossá vagy lényegtelenné válható részét, ennek a szempontnak tökéletes keresztülvitele egyik legfontosabb jellemvonása a japán művészetnek."

A japán művészet említésével Boromisza egyik kulcsát is megadta 1909 és 1912 közötti festészetének. Az 1905-1906-os párizsi tartózkodása után Nagybányára visszatérő Boromisza művészetében jelentős változás mutatkozott. A naturalista részletgazdagság elhagyásával és a nagy színfoltok dekoratív összehangolásával egy új, sajátos szintézist próbált festményein és rajzain megvalósítani. A természeti élmény valamint az absztrakt szín- és vonalproblémák összeegyeztetésének szándéka szinte önmagától értetődően vezette Boromiszát a japán fametszetek beható vizsgálatához. Ezek hatása legnyilvánvalóbban azokon a sokalakos, mozgalmas életképein mutatható ki, melyeken a művész a nagybányai emberek hétköznapjaiba engedett betekintést. E képeken a táj és az épületek monumentálissá egyszerűsített formái tökéletes összhangban egészülnek ki az előtérben nyüzsgő, jelzésszerűvé absztrahált figurákkal. Boromisza nagybányai életképei – köztük a most aukcióra kerülő Út a nagybányai kispiacra címen ismert alkotása – tökéletesen illeszkednek abba a századfordulótól egyre erősödő folyamatba, mely a legfrissebb német és francia művészeti eredményeket, egy jellegzetesen magyar művészet megteremtésének vágyával ötvözve kívánták kibontakoztatni. A magyar népművészet és a távol-keleti őskultúrák motívumkincsének összeolvasztásával létrejött hazai szecessziós építészet, éppúgy a tipikusan magyar stílus kialakításának igényével lépett föl, mint a japán fametszeteket elsőrendű forrásul használó Boromisza Tibor a festészet területén. Az Út a nagybányai kispiacra  erőteljes színvilágával, Boromisza a japán fametszetek lenyűgőzően egyszerű és nagyszerű világát vetítette rá az erdélyi bányászvároska egy kiragadott pillanatára. A csupán pár évvel ezelőtt felbukkant izgalmas festmény, a mester kivételes szépségű korai remekműve.

Rum Attila