Hamis vagy nem hamis?

2019. 03. 14.

A BÁV Becsüs Akadémiáján évről évre eljutottunk a hallgatókkal ahhoz a kérdéshez, hogy mi a hamisítvány, hogyan lehet hamisítani, egyáltalán miként kezeljük ezt a témakört.

 NAGYÍTÓ ALATT A ZSOLNAY KERÁMIÁK! 

Sok mindent megtanultunk a porcelán és kerámia világából, de ennél a problémánál kissé szégyenlős megnyilvánulásokat tapasztaltam. Ki ne röstelkedne azon, ha kiderül egy tárgyáról, hogy hamis? Pedig érdemes szembenézni ezzel a kihívással is. 

Amikor Emőd György színész-rendező, műfordító, és nem mellékesen a 20. század második felének egyik legműveltebb gyűjtője belépett a műtermembe, mindig meglepetésekkel, talányos műtárgyakkal, megfejtésre váró porcelánjelzésekkel teli táskával tette. Szenvedélyes természetéhez tartozott az a kitartás, amellyel követte a jelentős művek, adott esetben akár egy hamisítvány útját is. Egy alkalommal kék mázzal bevont virágkehely formájú vázát tartott kezében. A tárgy jelzése kidomborodó körpecsét volt. Kérdése egyszerűnek tűnt: „Hamis, vagy nem hamis?”

Wartha Vince professzor, műegyetemi tanár, Az agyagipar technológiája (1892) című műve elején felhívja a gyűjtők figyelmét az alapfokú technológiai ismeretek elsajátítására. Teszi ezt azzal a hittel, hogy egy mű megítélésekor: eredeti, másolat, vagy netán hamisítvány, elengedhetetlenül szükséges némi készítési ismeret. Jól tudják ezt a hamisítók is. Nézzünk néhány rafinált trükköt!.

Hasonló, akár korabeli darab felhasználása, és ráültetett jel kombinációja

Minden korban készülnek az éppen kedvelt stílusban megformált alkotások. Nem történt ez másképpen a 19. század második felében, illetve végén sem. A közismert eozin dekort számtalan művész és műhely kipróbálta (Csihalek, Óbuda, Drasche stb.), csak az idők során nem arattak olyan nemzetközi sikert, mint a Zsolnay gyárban készült tárgyak. De némelyik valóban egészen jól sikerült, ezért a hamisítók örömmel foglalkoznak ilyen műtárggyal, mégpedig úgy, hogy a jelzésének átalakításával remélnek nagy anyagi haszonra szert tenni. A kidomborodó körpecsét fenékjegy legyártása, a tárgyon szereplő eredeti jelzés ezzel történő eltakarása az egyik legkedveltebb, és talán legegyszerűbb módja a hamisításnak. A vásárló gyakran nem csak a szemével lát, hanem a vágyaival is. Szeretné, hogy az esetleg nem annyira jól sikerült égetésű kerámia Zsolnay legyen. Majdhogynem meggyőzi magát, és amikor otthon, nyugodt körülmények között megvizsgálja szerzeményét, akkor jön rá, hogy a jelzés körömmel megkaparható, valamilyen más anyagból készült, mint a tárgy. Végül a jelzés eltávolítása után napvilágra kerül a műtárgy eredeti jelzése, vagy az az összecsiszolt felület, amely az eredeti jelzés eltüntetése után hátramaradt.
A jobb oldali képen egy hamis jelzés egy 19. századi jelzetlen tárgyon. Az alsó képen a nyitóképen lévő bal oldali Csihalek váza jelzése.

Máz alatti Zsolnay családi jelzés

Ez a hamisítási variáció szintén igényel a Zsolnay munkákhoz hasonlító tárgyat. A hamisítóknak azáltal van könnyebb dolguk, hogy igen nagy tárgymennyiségből „meríthetnek”. Vajszínű alapon színes, akár arannyal kontúrozott tárgyak sokasága (Fischer, Schütz Cilli stb.) áll rendelkezésére, fenékjeggyel ellátva, vagy anélkül is. Ahol van eredeti jelzés a tárgyon, azt csiszolással, festéssel eltakarják, majd felfestik kék színnel a „családi jelzésként” ismert jelzést. Amennyiben a hamisítónak van kézügyessége, akkor saját kezűleg teszi ezt, amennyiben nincs, akkor készít a jelzésről egy matricát, és azt teszi a mű aljára. Annak érdekében, hogy szép sima legyen a felület, illetve, hogy a máz alatti hatást elérje, színtelen lakkal vonja be a hamis jelezést, vagy akár az egész tárgy alját. Az eljárás leleplezése rossz fényviszonyok között leginkább tapintással tehető meg. Kissé melegebb, és műanyagszerűbb ilyenkor a tárgy azon része, ahol lakkal bevonták. Jobbra a képen hamis, ún. családi jelzés.

Tapasztalatom szerint a manufaktúrákban gyakran hanyagul helyezték fel ezeket a jelzéseket, különösen akkor, amikor vékony papíralapú matricát használtak. Ez néha kissé összegyűrődött, vagy azon a területen, ahol a jelzés található, mázhiba, égetési hiba jelentkezett. Ez növeli egyrészt a vevők bizonytalanságát, másrészt a hamisítók esélyét, hogy eredményes legyen elítélendő cselekedetük.
A képen eredeti Zsolnay jelzés a nyitóképen szereplő jobb oldali vázáról.

Ugyanaz a manufaktúra, csak a kor más

Azok a régi manufaktúrák, amelyek átvészelték az idők viharait, a gazdasági gondokat, és ma is működnek, termékpalettájukról nem szokták törölni a régi, jól bevált formákat, mintákat. Ezeket a műveket jól ismerik és keresik vásárlóik. E tárgyak gyakran már messziről azonosíthatók, szinte a gyár védjegyévé váltak (gondoljunk csak a Herendi Viktória mintára vagy a Zsolnay féle „ökörvér” mázra). A hamisítók örömmel élnek azzal a lehetőséggel, amit a régi formák, dekorok mai felelevenítése tartogat számukra. Ezek a műtárgyak természetesen jelzéssel vannak ellátva, de a régi kor stílusát megidéző mivoltukkal kiváló lehetőséget tartogatnak a hamis jelzés felhelyezésére. Ahogy már láttuk, a hamisító elkészíti a kidomborodó körpecsétet, a tárgy fenekére ragasztja, ezzel eltakarja a mai jelzést. Gyakran a műtárgy egész fenékrészét lefestik ilyenkor, a gyárihoz hasonló színű, magasfényű zománcfestékkel. A végeredmény egy mai, eredeti tárgy régi jelzéssel ellátva. A hamisító ezzel jelentősen megnövelte a a tárgy piaci értékét.
A képen hamis, házilag készített jelzés.

Hasonló tárgy elkészítése

Ez a variáció igényel némi kerámiaműhely-hátteret. A hamisító agyagból elkészít egy, az utánzandó kor stílusát imitáló tárgyat. Majd mintát vesz egy kidomborodó körpecsét-jelzésről, szintén agyagból elkészíti, és a nyers tárgy fenekére ragasztja azt kevés agyagmasszával. Az így létrehozott jelzett agyagtárgyat kiégeti, mázazza, és a mázas égetés után már viheti is eladni a gyanútlan vásárlónak.

A gyűjtő számára e megoldás leleplezéséhez hasznos segítség az a bizonyos alapfokú technológiai ismeret, amelynek alapján kérdéseket tehetünk fel. Így készült a tárgy? Használt a Zsolnay manufaktúra ilyen mázat? Létezhetett abban a korban ilyen forma? Bár ez utóbbi már művészettörténeti kérdés, de nem árt felkészülni e tudományból sem. Ahogy gyűjtői körökben szokás mondani, „beszélgessünk el a műtárggyal”. Tegyünk fel kérdéseket, és ha a válaszok bizonytalanságra adnak okot, akkor nagy eséllyel hamisítvánnyal van dogunk.

Ez történt az írás elején említett Emőd féle vázával is. Stílusa valóban a szecesszió jegyeit mutatta, de mázhasználata nem. Ez olyan ellentmondás, amely hamisítványra utalt. Gyűjtő barátom kért tőlem egy kalapácsot, és a szemem láttára apró darabokra törte a vázát. „Kivontam a forgalomból”, morogta dühösen, majd felkapva táskáját elviharzott újabb műtárgyakra vadászni.

A jobb oldali képen kerámiából készült hamis jel.

 Vaja László, műtárgybecsüs, porcelánrestaurátor, a BÁV Becsüs Akadémián elhangzott előadás alapján

A cikk az 1773 Magazin tavaszi számában jelent meg!
Az újságot keresse a  műtárgy- és ékszerboltjainkban vagy olvassa el online a www.bav.hu/1773 oldalon!