Gyarmathy ragadozója az őszi árverésen!

2019. 11. 04.

"Nem szeretik az absztrakt, a nonfiguratív festészetet? Sose bánják, a képei láttán őt bizonyára megkedvelik, s ha ráülnek pontjai, kockái, örvényei hullámára − becsületszóra! −, a világmindenséghez jutnak majd."

"Nem szeretik az absztrakt, a nonfiguratív festészetet? Sose bánják, a képei láttán őt bizonyára megkedvelik, s ha ráülnek pontjai, kockái, örvényei hullámára − becsületszóra! −, a világmindenséghez jutnak majd."

− buzdította olvasóit 1995. június 10-én a Népszava, hogy tekintsék meg a Budapesti Történeti Múzeum Gyarmathy Tihamér tárlatát. A rikkancsmodorban írt kiállítási ajánló mintha csak kárpótolni kívánta volna a mintegy másfél évtizeden keresztül következetes belső emigrációban alkotó, majd a szocialista esztétika szigorának enyhülésével fordított arányban restituált festőt, aki a rendszerváltáskor a II. világháború utáni magyar képzőművészet egyik legnagyobb élő klasszisának, egyik utolsó szemtanújának számított.

A VILÁGEGYETEM SZÍVDOBBANÁSA

Gyarmathy koloritdús, érett piktúrája sokban a konstruktivista hagyományból táplálkozott, azonban Paul Klee nyomán egészen korán tudatosultak benne az absztrakt és szürrealista elemeket ötvöző képalkotás ez idáig kiaknázatlan lehetőségei. Az 1939-ben európai körútjáról hazatérő művész Max Billen keresztül ismerkedett meg Kállai Ernővel, a korszak nemzetközileg is elismert művészeti írójával, akinek a „természet rejtett arcában” megbúvó misztikus, szürreális romantikáról vallott nézetei azonnal megtermékenyítették Gyarmathy művészetfilozófiáját, és vele az Elvont Művészek Csoportjáét. Kállai bioromantika-teóriájában eltávolodott a racionalista-naturalista világképtől, és egy olyan szellemi váltást hirdetett meg új művészeti programként, melyben az alkotó alámerül a biológiai lét kaotikus mélytengereibe, és képes feltárni a természet ember előtti, démoni arcát. A humanoid entitás többé már nem lábát megvetett, uralkodó individuumként tűnik fel, hanem belefonódik a természeti és lelki erők végtelen szövevényébe – kiszolgáltatva a biológiai alvilág és a tudatalatti ösztönvilág ezernyi veszélyének.

MŰVÉSZI SZINTÉZIS – EGY ANALITIKUS KORBAN

Gyarmathy mindezt csak a geometrikus absztrakció hagyományán belül tartotta megvalósíthatónak, ugyanis meggyőződése volt, hogy minden organikus mozgás, a kép terében zajló minden érzéki esemény egy mindent átható, kozmikus rend része, amelyet geometriai alapelemek és síkidomok illékony egyensúlyában lehet a legjobban, konkrét tárgyi utalások nélkül érzékeltetni.

"Kiléptünk a középvilág teréből, a naprendszernek egy egysége vagyunk, és a bennünk lévő rend azonos a naprendszer nagy összefüggéseinek rendjével"

– írta 1969-ben Összefoglalás a ma művészetéről és a művészetről általában eszmefuttatásában. A festő Kállai új programjából elsősorban a világban jelen lévő eredendő dinamika és művészi belevetettség gondolatát tette magáévá. Így vezethetett az út sajátos, szürreális töltetű absztrakciójához, melyet a történetírás rendre csak polémiákban – romantika és ráció, vízió és geometria, kaland és rend, biosz és logosz, káosz és törvény – és a „sejtelemesen felderengő látomás felépítésbeli kötöttségében” (Várkonyi György) tudott rögzíteni.

A Gyarmathy-féle metafizikus szorongás egyik legösszetettebb, legszuggesztívebb példája az 1959-es Ragadozó, amely formailag szépen összecseng a Bauhaus színpadának négyezetekkel és körökkel operáló vizuális apparátusával.

Az egymásba maró fogyó és növő holdak agresszív beavatkozás nyomát viselik magukon – általuk drámai, atavisztikus erők küzdelmének vagyunk szemtanúi –, felvillan ugyanakkor egy lehetséges, jövőbeli megbékélés lehetősége is, amit a két körszelet összeilleszthetősége anticipál. Arra a racionálisan nem magyarázható összefüggésre, miszerint itt valamilyen ártatlanok ellen irányuló offenzív „kimozdulás” történik, csak érzelmeink, benyomásaink vezetnek. A kollektív emlékezetből előlépő modern Kronosz, a „Ragadozó” tátott szájával elnyel, megszüntet, és ennek a nyers erőnek az ember lehet forrása, de akár elszenvedője is. A Ragadozó beszippant, bevon, és architektonikus rétegeinek egymásra vetítésével hozza létre azt a képi transzparenciát, amely egy pillanatra sem ereszt.

HŰVÖS SZÍNMÁGIA

Az egymásba játszó síkok impulzív játéka mellett figyelmet érdemel még egy képvizsgálati szempont, amely mellett nem mehetünk el: a következetes színdinamika, amelyet Gyarmathy a kezdetektől – már Vaszary növendékeként – érlelt magában. A sötétkékek pazar ritmusa az éjszaka hangulatával ruházza fel a kompozíciót, és a szín mennyiségi túlreprezentáltsága egyúttal a képi konfliktus fő hordozója.

"Elkezdtem a színekkel foglalkozni, s rájöttem, hogy itt nem színeket, hanem fényforrásokat kell előállítani, amik különböző színjelentőséggel bírnak az agyunkon, a látásunkon keresztül"

– nyilatkozta a festő egy kései, 1995-ös interjúban. Képünkön a sötétkék elnyeli a fényt, míg a figurális alakon felsejlő lágy rózsaszínek, sárgák és halványlilák kiugranak a zafírkékek sűrű erdejéből. Az egymásba forduló, fémes csillogású színmezőket a lazúrtechnika és a hasonló árnyalatok egymással való termékeny párbeszéde finomítja, hogy aztán a végső eredmény egy színeiben és formáiban is egységes, dús kinetizmus legyen, mely viszonylagossá teszi a mélységi kiterjedéseket, egymásba játszatja az elő-, közép- és hátteret, és összességében lelki távlatokat, áttetsző látomásokat fakaszt, melyek „szövevényes tárnáiban ezernyi gyökeret eresztve, dúsan csírázik, sarjad és sokasodik az élet".

A festmény a BÁV 75. Művészeti aukcióján kerül árverésre 2019. november 20-án 18:00-kor a MOM Kulturális Központban. További információk: www.bavaukcio.hu

Gyarmathy Tihamér (1915-2005): Ragadozó, 1958-59
olaj, farost, 48,7x39,5 cm
jelezve balra középen: Gyarmathy T 958; jelezve a hátoldalon: Gyarmathy Tihamér 59/1

Kiállítva:
− „Kállai Ernő emlékére” – I. Kortárs Est (Budapesti Építők Klubja, Budapest), 1966
− Gyarmathy Tihamér gyűjteményes kiállítása (Műcsarnok, Budapest), 1979
− Gyarmathy Tihamér − Válogatott művek kiállítása (Körmendi Galéria, Budapest), 1994
− Az Európai Iskolától az Európai Unióig − A Gyarmathy művészdinasztia csoportos kiállítása (Körmendi Galéria, Budapest), 2004
− Gyarmathy Tihamér Emlékkiállítás (Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége kiállítóterme, Budapest), 2006
− Gyarmathy Tihamér kiállítás (Pólus Palace Galéria, Göd), 2008
Reprodukálva:
− Keszthelyi Ferencné: Élmény és eszmény. Gödöllő: Gödöllői Új Művészet Alapítvány, 2001. 53. o.
− Csák Ferenc (szerk.): Gyarmathy. Budapest: Körmendi Galéria, 2004. (Körmendi Kiadó Művészkönyvsorozat 22. kötet) 129. o.
− Három Nemzedék - Gyarmathy Tihamér, Rádóczy Gyarmathy Gábor, Giricz Máté kiállítási katalógus (az azonos című, Kaposváron, a Rippl-Rónai Múzeumban megrendezett tárlathoz), 2007. o.n.
− Pólus Palace Galériabeli Gyarmathy Tihamér kiállítás (2008) katalógusának címlapja

A festmény 2007-ben szerepelt a HírTV Családmese című sorozatában