Egy nagybányai festő Rómában

2017. 10. 30.

A 71. Művészeti aukción licitálhatnak Iványi Grünwald Béla régóta keresett festményére, amely a híres Villa Borghese kertjében található madárházat ábrázolja.

IványiIványi Grünwald Béla (Somogysom, 1867 – Budapest, 1940)
Madárház a Villa Borghese kertjében
(Parkrészlet, Kastély, Palazzo Borghese), 1904–1905
Olaj, vászon, 97 × 126 cm
Jelezve jobbra lent: Grünwald Béla
Kikiáltási ára: 3 400 000 Ft | € 11 333
Irodalom: Malonyay Dezső: A fiatalok, Budapest, 1906. repr. 90. oldal
Telepy Katalin: Iványi-Grünwald Béla, Budapest, 1985. 23. , repr. X. kat. 84.
Kiállítva: Grünwald Iványi Béla gyűjteményes kiállítása. Nemzeti Szalon, 1906
február-március, kat.sz. 23. Az Ernst-Múzeum aukciói XLII. Rákosi Jenő művészi
hagyatéka. 1929. tételszám: 57.

Fejedelmi alapítvány

„Fejedelmi alapítvánnyal lepte meg Fraknói Vilmos püspök a magyar művészeket. Rómában műtermekkel ellátott palotát építtetett, amelyet magyar művészek hajlékául ajánlott fel. A római művészházban két festő és egy szobrász kap műtermet és lakást, ezenkívül a nemes alapító a három művész ellátására évi tízezer koronát ajánlott fel olykép, hogy a szobrász évi négyezer és a két festő évi három-háromezer korona ellátási díjat kap. A képzőművészeti tanács egy kiküldött bizottsága kidolgozta az erre vonatkozó szabályzatot, amelynek értelmében a római művészház lakói számára magyar római vonatkozású történeti témákat fognak kidolgozásra kitűzni…”

– Fraknói Vilmos nagylelkű alapítványáról így adott hírt a Művészet című folyóirat 1904 elején. Bár a díj célja elsősorban a történeti témájú festészet támogatása volt, mindez mégsem lett akadálya annak, hogy a Fraknói-ösztöndíj első támogatottja a nagybányai művésztelep egyik alapítója, Iványi Grünwald Béla legyen. A művész, aki 1904 őszétől 1905 nyaráig tartózkodott Rómában, nemcsak feleségét és kis gyermekét vitte magával, hanem a nála mintegy húsz évvel fiatalabb festőbarátját, Maticska Jenőt is, akit ösztöndíjából így támogatott. A már országosan ismert 37 éves művészt akkor még Grünwald Bélának hívták. Hazatérése után néhány hónappal változtatja nevét Iványira. Nem túlzás tehát azt mondani, hogy az a festő, akit immár Iványi Grünwald Bélaként ismerünk, Rómában született meg.

Párizs helyett. Egy nagybányai festő Rómában

Iványi Rómában töltött közel egy évének a festői termését jobbára csak archív fotókról, képcímekről ismerjük. Ezek alapján úgy tűnik, hogy Iványi művészetében a római periódus igazi fordulópontot jelentett. Eltűnnek a nagy kosztümös jelenetek (mint pl. a nagybányai Bércek között című kép egyszerre historizáló és plein-air világa), eltűnnek a friss, nagy levegőjű, napsütötte tájképek is, és helyettük enteriőrképekkel, esti, éjszakai témákkal, szimbolista hangvételű, misztikus kompozíciókkal találkozunk. Olyan fordulatnak vagyunk tanúi, amely egyetlen nagybányai festőnél sem volt megfigyelhető. Ennek oka azonban valahogyan mégiscsak a hely szellemében keresendő. Azokban az években minden, magát modernnek gondoló festő Párizsba vágyott. Iványi római útja teljesen eltért a 20. század eleji magyar művészek utazásainak fő csapásaitól. Iványinak és a magyar művészetnek is hatalmas szerencséje, hogy mindennek következtében később egy  olyan eredeti és különleges zamatú, modern festészet jött létre, ami egyszerre tért el a korszak párizsias modernizmusától és a neósok ropogós, harsány színezésű képi világától is. Római képeit a művész 1906 februárjában mutatta be a Nemzeti Szalonban. Nevét a katalógus akkor még Grünwald Iványi Bélának írta. E katalógus bevezetőjében Ernszt Lajos, aki akkoriban a Nemzeti Szalon igazgatója volt, így ír:

„A Rómában töltött időket különösen a világítási problémák megoldására fordította…”.

Ugyanezt fejtette ki Telepy Katalin is a festőről írott 1985-ös monográfiájában:

„Nagybánya gazdag lombozatú erdői, lírai szépségű dombjai közül a magyar festő átmenet nélkül az antik romok környezetébe került. Még alig akklimatizálódott, máris kísérletekbe kezdett: Rómában akkor közkedvelt esti hangulatú városképeket, parkrészleteket, római kori emlékeket ábrázoló képet festt… […] Számos, római témájú képének egyike a Kastély, akár Nagybányán is születhetett volna. […] Lírai hangulat finom rezdülésekkel, nagyvonalú előadásban.”

A kép, amit Telepy Katalin említ, a most árverésre kerülő képpel azonos.

Mi is a kép eredeti címe?

Sajnos egyáltalán nem ritkaság, hogy egy művet nemcsak a szakirodalomban, hanem még a napi sajtóban is más-más címmel jelölnek meg. Az ilyen "szabad" címkezelések pedig bő száz év után már komoly gondokat okozhatnak a figyelmes kutatónak. Boldogok lehetünk, hiszen ezt az alkotást már 1906-ban reprodukcióban is megismerhette a közönség. Malonyay Dezső A Fiatalok című kötetében az egyik fejezet az akkor már csaknem negyven éves, "fiatal" Iványi Grünwald Béláról szól. A jelen festményről nem esik szó a szövegben, a mű képét azonban könyvének 90. oldalán közölte "Kastély" címen, a mű tulajdonosának pedig Rákosi Jenőt tüntette fel. Örülhetnénk is, hogy ez lenne a mű eredeti címe, de sajnos 1906 februárjában, a Nemzeti Szalon  nagy Iványi-kiállításán ilyen című kép nem szerepelt. Szerepelt azonban egy Parkrészlet (kat.sz. 23), aminek tulajdonosa Rákosi Jenő volt. Mivel Rákosi gyűjteményéből más Iványi-képet nem ismerünk (sem az 1906-os kiállításon, sem Rákosi 1929-es hagyatéki árverésén nem szerepelt olyan mű, ami a most vizsgált képpel azonosítható lehetne), bizonyosak lehetünk, hogy a Kastély az tulajdonképpen a Parkrészlet. De milyen parkban járunk?
Rákosi Jenő hagyatékát az Ernst-Múzeumban árverezték el 1929 májusában. Ez a kép, ami már mérete miatt is a gyűjtemény egyik kiemelkedő darabja volt, a katalógusban Palazzo Borghese címen szerepelt. A képen látható részlet valójában a római Villa Borghese Madárházát ábrázolja, ami valóban a Borghese kertek egyik ékessége. Bár az épületet jelölő pontos címmel Iványi kiállítási katalógusaiban nem találkozunk, mégis ésszerűnek tűnik, ha kép első és eredeti címe (Parkrészlet) helyett immár a mai ismereteink szerint nevezzük el a festményt.

Rákosi Jenő és gyűjteménye

A 19. századi magyar irodalom egyik ellentmondásos figurája, Rákosi Jenő német családban született (eredeti neve Kremsner), de magyar iskolákban tanult. Rákosi nemcsak a késő 19. századi magyar drámairodalom egyik fontos szerzője, de színházigazgatóként (nevéhez fűződik a Népszínház megalapítása) sokat tett az irodalom népszerűsítése érdekében is. Rákosi, miközben megújította a magyar színházi nyelvet, a magyar nyelv iránti elkötelezettsége érthetetlen túlzásokat is eredményezett. Shakespeare nevét Sekszpír Vilmosnak írta, s még Vittorio Emmanuel olasz király nevét is magyar fordításban Győző Manónak használta. Elsősorban újságíróként jelentős (Pesti Napló, Budapesti Hírlap, Esti Újság), akinek ráadásul nagyon komoly politikai befolyása is volt. Az ő nevéhez fűződik az a Trianon utáni kezdeményezés is, hogy Lord Rothermeret, a nagyhatalmú angol sajtómágnást válasszák meg magyar királynak a hatékonyabb területi revízió érdekében. Rákosi a 20. századi magyar irodalmi törekvések, Ady és a Nyugat íróinak, legádázabb ellenfele volt. Érdekes ugyanakkor, hogy képzőművészeti gyűjteményében, melynek javát a 19. századi magyar mesterek (Munkácsy, Székely, Mészöly, Telepy, Ligeti, Mednyánszky, s mások) művei alkották, a több Rippl-Rónai mellett két Iványi-kép is szerepelt.

A most árverésre kerülő festmény értékét nemcsak egykori tulajdonosának, Rákosi Jenőnek a személye befolyásolja, hanem az is, hogy Iványi római korszakából alig ismerünk a jelen képhez fogható reprezentatív és kvalitásos alkotást.

Dr. Bellák Gábor, művészettörténész