Egy gyűrű mind felett

2020. 03. 27.

Gyűrűt, mint ékszert az őskor óta viseltnek az emberek, elsősorban azért, hogy rangjukat jelezzék vele, míg az eljegyzési és házassági gyűrűk a római korban jelentek meg.

A BÁV aukcióin is rendszeresen felbukkannak ezen ékszertípus szebbnél szebb darabjai, amelyek évszázadokon átívelő történetéről alábbi cikkünk nyomán számos érdekességet tudhatunk meg.

Mivel a gyűrűnek, a kör formájából adódóan, nincs se kezdete, se vége, az örök körforgás egyik legfontosabb jelképe, és farkába harapó kígyóként (uroborosz) is sokszor ábrázolják. Emellett a Nap, a Föld, a világmindenség és a tökéletesség szimbóluma is.

A gyűrűt, mint ékszert az őskortól kezdve használták. Profán és szakrális körben egyaránt rangjelzővé vált, viselése jól jelezte egy adott társadalmi osztályhoz való tartozást. A gyűrű jelentéshordozó képességét tovább növelte az anyag, a díszítés, a vésett feliratok vagy a belefoglalt ékkövek változatossága.

A legkorábbról ismert darabokat, elsősorban pecsétgyűrűket, egyiptomi sírokban találták meg. A kartusba foglalt hieroglifák révén még tulajdonosukat is ismerjük. Ezek voltak a későbbi pecsétgyűrűk ősei, amelyek fontos feladatot is elláttak: olvasztott viaszba nyomva ugyanis az iratok hitelesítésére szolgáltak.

A római korban lovagok és szenátorok viseltek aranygyűrűt, amely a társadalmi rangjukat volt hivatott jelezni. Emellett Jupiter papjai is hordhatták, ami a püspökgyűrű viselésében él tovább a mai napig. Az őskeresztények hal, galamb, horgony és kereszt szimbólummal díszített gyűrűt viseltek, ezzel jelezve összetartozásukat. Erre az időre hagyományozódik vissza a pápák halászgyűrűje, a pápai méltóság egyik jelvénye is, amely az egyház és Krisztus, illetve a pápa és Krisztus jegyesi kapcsolatát szimbolizálja. A különleges gyűrű a halászó Péter apostolt ábrázolja, a pápa halálát követően összetörik, és a következő pápának újat készítenek.

A magánéletben használt gyűrűk közé tartoznak az eljegyzési és házassági gyűrűk. Ifjabb Plinius (Kr. u. 61/62 – Kr. u. 113) leírása szerint a 2. században kő vagy díszített lemez nélküli egyszerű gyűrűket használtak. Ezek nem csupán ábrázolásokon maradtak fenn, de feliratok is utalnak a rendeltetésükre. Általában nemesfémből készültek, összekulcsolt, vagy két gyűrűkarikát tartó kezet mintáztak.

A leendő házasságra utaló, vasból készült eljegyzési gyűrű viselésének szokása Rómából ered. Ez a jegygyűrű azonban nem a szerelem záloga volt. A feleséget a vőlegénye (vevőlegény) megvásárolta, a gyűrű tehát a vagyontárgyat volt hivatott megjelölni. A középkorban már általános volt, hogy a kérő eljegyzési gyűrűt vagy más ékszert ajándékozott a kiszemelt hölgynek. A Szépművészeti Múzeum idei szerzeménye Van Dyck, a híres flamand festő Stuart Mária Henriettát ábrázoló festménye, amelyen a hercegnő egy drágaköves melltűt, leendő férje eljegyzési ajándékát viseli. A házasságkötésnél használt, mindkét fél által hordott karikagyűrű még nem volt jellemző

Vannak olyan országok, így például India, ahol a vőlegény egy nyakéket ajándékoz a feleségnek. A zsidó hagyomány szerint pedig csak a menyasszony kap gyűrűt, amely egy házat ábrázol.

A 19. században, a biedermeier korában terjedtek el a kézfogást, azaz a karikát tartó kezeket ábrázoló ékszerek, főként karkötők eljegyzési ajándékként, emellett a türkiz, gránát vagy félgyöngy díszítéssel ellátott, egyszerű karikaforma gyűrűk is népszerűek voltak. Ekkor lett általános az is, hogy az eljegyzéskor egy régi családi ékszert, gyémánttal vagy más drágakővel ékített gyűrűt kapott a menyasszony. Az igazi változást a dél-afrikai bányák felfedezése, és az ott bányászott nagy mennyiségű gyémánt piacra kerülése jelentette, ez tette ugyanis lehetővé, hogy széles körben elterjedjen a gyémánttal díszített eljegyzési gyűrű.

Az 1837-ben alapított Tiffany & Co. jelentős szerepet vállalt a gyémántok népszerűsítésében. A róla elnevezett eljegyzési gyűrű a mai napig a legnépszerűbb. Az egyetlen nagyobb méretű, karmos foglalatban lévő briliánst tartalmazó szoliter gyűrűbe foglalt gyémánt mérete a vőlegény tehetősségét tükrözi. A drágakövet olyan hollywoodi mozisztárok népszerűsítették, mint Marilyn Monroe, az ő sokat idézett mondása, miszerint a nő legjobb barátja a gyémánt, máig a gyémántkereskedők szlogenje. Többek között ennek is köszönhető, hogy ma már az eljegyzési gyűrűk 90 százaléka gyémántkővel díszített, az igényeknek pedig csak a pénztárca szabhat határt.

Vannak híres eljegyzési gyűrűk, amelyek máig meghatározóak. Ilyen például Diana walesi hercegnő zafír karmazált gyűrűje, amely most Vilmos herceg felesége, Katalin cambridge-i hercegné ujján látható. De híres Wallis Simpson 60 karátos tökéletes smaragdgyűrűje is, amelyet VIII. Eduárd brit királytól kapott, aki 1936-ban azért mondott le a trónról, hogy elvehesse feleségül a többszörösen elvált amerikai asszonyt. A hírességek azóta is versenyeznek, hogy kinek van nagyobb és értékesebb eljegyzési gyűrűje. Sokszor az is a lapok címoldalára kerül, hogy mi történik ezekkel a híres ékszerekkel, ha a pár esetleg szétválik. Jó tudni, hogy az illem szerint, ha az eljegyzést felbontják, az eljegyzési gyűrűt vissza kell adni a vőlegénynek, de természetesen ez nem mindig valósul meg.

Napjainkban az esküvők köré hatalmas üzletág épült, így a jegygyűrűk is széles választékban készülnek, szinte bármilyen igényt ki tudnak elégíteni. A gyűrű belsejébe gyakran vésik be az esküvő napját és a házastárs nevét, de sokszor szerepel az örökkön-örökké felirat is, amelyet valójában maga a karikagyűrű hivatott jelképezni. Minden ékszerháznak megvan a saját jegygyűrű-kollekciója, amelyet évről évre próbálnak újdonságokkal megtölteni. A Damiani ékszercég például néhány éve Brad Pitt közreműködésével tervezett gyémántos karikagyűrűt.

Az eljegyzési gyűrűk terén a gyémántcsiszolók is próbálnak újdonságokkal szolgálni. A szív alakú briliáns függőbe vagy gyűrűbe foglalva is beszédes lehet, de még ennél is izgalmasabb a legújabb, szíveket és nyilakat (hearts & arrows) formázó csiszolási forma. A különleges alakzat kialakításánál úgy csiszolnak, hogy bizonyos fényviszonyok között a felső részen (korona) nyilak, az alsó részén (pavillon) szívek árnyképe, azaz nyíllal átlőtt szívek jelenjenek meg a drágakőben. Természetesen a bonyolult csiszolás miatt ezek a gyűrűk sokkal drágábbak, és az árat az is emeli, hogy a fényjáték csak nagyobb, 0,3 karát feletti köveken érvényesül. A szívek és nyilak effektus sajnos a cirkónián és a szintetikus moissanit utánzatokon is létrehozhatók, ezért még inkább kell figyelni a hamisítványokra. Új anyagok is megjelentek a jegygyűrűk piacán: a nemesfémek mellett alumíniumból, acélból és titániumból is készülnek gyűrűk, míg a drágakövek közül újra divatba jött a jáde, a nefrit és a borostyán, amelyek a régi időkben is díszítették a hölgyek ujjait.

Hazánkban 1945 után az aranyékszer volt az élelem és más javak cserekereskedelmében a legfontosabb fizetőeszköz. 1947-ben alakult meg a Magyar Pénzverő Vállalat, amely szinte egyeduralkodó volt az aranyékszerek, így a karikagyűrűk gyártásában is. Az alapanyag hiánya miatt a házasulandók igazolás ellenében tudtak karikagyűrűt vásárolni, de szükségből csupán 6 karátos, 250 ezrelék színaranyat tartalmazó ötvözetből készítették a gyűrűket. A vállalat szintetikus kövekkel díszítette ékszereit, gyémánt csak régi ékszerből kerülhetett be az újakba, általában alakítás vagy új készítése révén. Ezekkel az egykor megbecsült ékszerekkel ma is találkozhatunk, de fazonértéküket már szinte teljesen elveszítették. A 70-es években a Pénzverő bérmunkában csiszolt apró briliánsköveket, de ezekből nagyon kevés jutott a magyar piacra. A pici kövek karátszámát mindig beírták a sínbe, így is növelve jelentőségüket. Később készültek jegygyűrűk 333%- karátos finomságú aranyból is, de sosem voltak népszerűek. 1989 után a magyar nemesfémipar is felszabadult, újból dolgozhattak arannyal az ötvösök, emellett rengeteg import ékszer került az üzletekbe sosem látott minőségben és mennyiségben.

Bár az ékszerviselési szokások az utóbbi évszázadok során teljesen megváltoztak, az alapékszernek számító jegygyűrű és eljegyzési gyűrű mégis fennmaradt. Ennek ellenére soha nem szabad elfelejteni, hogy nem a gyűrű a fontos, hanem az, amit jelképez.

Dembitzné Szalóki Magdolna,
a BÁV nemesfém, ékszer- és drágakőszakértője

Az eredeti cikk a 1773 magazin 2019-es nyári számában jelent meg.