BÁV100 - Árverések 100 éve

2020. 02. 24.

A BÁV 2020-ban ünnepli árveréseinek 100 éves évfordulóját.

Az évtizedek során a BÁV és jogelődjeinek árverési története szorosan összekapcsolódott a műgyűjtés, a műkereskedelem, és a közgyűjtemények történetével. Jó alkalom ez arra, hogy visszatekintsünk hagyományainkra, és megújulva vágjunk neki a következő 100 évnek.

1920-as évek, az első árverések

Az első világháború, a Habsburg Birodalom felbomlása és Trianon után sokan kényszerültek értékeik eladására. Törvényi szabályozás hiányában azonban a legtöbben a feketepiacon vagy éppen külföldi kereskedőknél próbáltak megválni műtárgyaiktól. 1920. február 21-én hozták létre a BÁV jogelődje, a Magyar Állami Zálogházak szervezetén belül az Állami Árverési Csarnokot, amely azon túl, hogy lehetőséget adott az immár szigorú szabályok alapján történő műtárgyértékesítésre, lehetővé tette, hogy a kiállításokon a nagyközönség megismerje a hazai alkotásokot is. Az év első felében ún. Nemzeti Vagyonmentő Vásárokat szerveztek, ahol széles termékkörben értékesítettek használati és művészeti igényű tárgyakat egyaránt. Az első művészeti árverést 1920. október 8-án rendezték meg, ezeket pedig napi aukciók követték egészen október 15-ig. A korabeli újságok hírt adtak egy 12 személyes ezüst étkészletről, amely 60.000 koronáért kelt el, de Székely Bertalan Cigánylány című képéért is 50.000 koronát adtak.

Az első aukciók anyagának meghatározását a kor legnevesebb muzeológusai és szakértői: Siklóssy László művészeti szakíró, Hoffmann Edith, a Szépművészeti Múzeum Grafikai Osztályának vezetője és Varjú Elemér, a Magyar Nemzeti Múzeum érem- és régiségtárának igazgatója írták. Az aukcióról szóló tájékoztatók az Árverési Közlönyben jelentek meg. Már ezeket a korai árveréseket is a Kinizsi és Lónyay utca sarkán álló székházban tartották. Itt alakították ki a raktárakat és a kiállítótereket, sőt itt történt a tárgyfelvétel is, ezek okán naponta 1-2000 ember kereste fel az intézményt.

A Magyar Királyi Postatakarékpénztár Árverési Csarnoka, Kinizsi utca 2., 1923. Kép: Fortepan

1924-ben az Állami Árverési Csarnok beolvadt a Magyar Királyi Postatakarékpénztárba. A következő évtől monopolhelyzetben lévő Csarnokban napi szinten voltak ingó aukciók, hetente bútor- és ékszerárverések, emellett időszaki általános és művészeti aukciók, de nem voltak ritkák a hagyatékok és egy-egy gyűjteményre fókuszáló árverések sem. Már az 1929-es katalógus előszavában is felmerült a műtárgyhamisítások elleni fellépés, illetve a művészeti kvalitás érdekében a tömegtermékek visszaszorítására irányuló törekvés. A 20-as évek leghíresebb árverése a tönkrement bankár, Krausz Simon gyűjteményének aukcionálása volt, ahol Munkácsy-, Szinyei- és Benczúr-festmények keltek el.

Munkácsy Mihály: A Milton egyik vázlata, olajfestmény. Kikiáltási ára: 50.000 Ft, 1926. decemberi aukció. Kép: Kovács Gábor Gyűjtemény, Budapest

1930-as válság évei

A világválság hatására a 30-as években hatalmas mennyiségű műtárgy került a piacra, és ahogy az hagyományosan lenni szokott, az ékszerek kereskedelme került előtérbe. A vásárlók elmaradásával az árak is egyre nyomottabbá váltak. Olyan nemesi családok is, mint pl. az Andrássyak  különböző okok miatt megválni kényszerültek évszázadokon át gyarapított gyűjteményeiktől. Az Andrássy-árverés egyik szenzációja Tintoretto egyik kései portréja volt. A katalógusok előszavában szakértők fejtik ki a kollekció jelentőségét, a válogatás szempontjait. Innen ismerjük pl. az 1931-es Esterházy-gyűjtemény, vagy az 1937-es gróf Károlyi-könyvtár aukciójának kiemelkedő darabjait is. A legnagyobb műkereskedelmi esemény mégis a konkurens Ernst Lajos műgyűjtő-műkereskedő 1939-es hagyatéki árverése volt. Számos múzeum gyarapodott értékes alkotásokkal, Csontváry Kosztka Tivadar Önarcképe is ekkor került a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményébe.

1940-es háborús árverések

1943 végéig folyamatosak voltak az árverések, de a forgalom lassan visszaesett. Az évtized kiemelkedő eseményei közé tartozott 1941-ben az ismert gyűjtő, Wittmann Ernő, majd 1942-ben Iványi-Grünwald Béla hagyatékának aukcionálása. A háború közeledtével korlátozták, majd beszüntették az arany-, később az ezüsttárgyak értékesítését. A gyűjtők jellemzően külföldre menekítették, de voltak, akik otthonukban tartották vagy múzeumban helyezték letétbe, esetleg a Postatakarékpénztár raktáraiba adták be megőrzésre gyűjteményüket. Utóbbiak sem feltétlenül jártak jól, a háború végén átvonuló csapatok a központi zálogház épületéből kb. 200.000 tárgyat raboltak el. A békeidők első árverésére a forint 1946-os bevezetése után kerülhetett sor, ezeken legfőképpen a ki nem váltott zálogtárgyak kerültek eladásra. A használati tárgyak napi árverése mellett évente négy-öt művészeti aukciót rendeztek. A kormány 1948-ban úgy döntött, hogy a Postatakarékpénztárról leválasztja az Állami Zálogház és Árverési Csarnok Nemzeti Vállalatot. 1949-ben vezették be a védett tárgyak jogintézményét, illetve ugyanebben az évben kezdték el államosítani a régiségkereskedők üzleteit is.

1950-es évek, leszámolás a műkereskedelemmel

Az államosított boltok készlete az Állami Árverési Csarnok raktáraiba került, a műkereskedőket pedig sokszor saját üzleteikben foglalkozták tovább. A társadalmi viszonyok átrendeződése a műkereskedelem két háború közötti nagy korszakát zárta le. Az új rezsim, a polgári hagyományok felszámolására törekedve, igyekezett ellehetetleníteni a műgyűjtést és vele a műkereskedelmet. 1950-től nem tartottak művészeti árveréseket, a székházban az árverési termeket átépítették, helyükre irodák kerültek. A vállalat profilja a használt áruk bizományos értékesítése felé tolódott, a cég nevét 1951-ben ennek nyomán Bizományi Áruház Vállalatra változtatták. A kiszélesített profilú céget, monopolhelyzete ellenére, a hatalom polgári miliőjű vállalatnak tartotta, és nem favorizálta. Csak a forradalom után, 1957-ben indulhattak újra a művészeti aukciók. A műbírálatot ekkor is a múzeumok szakértői végezték, akik kiválogatták a „köz” számára fontos tárgyakat, és védetté nyilvánították őket. Az első aukciót október 1-7. között az Iparművészeti Múzeum üvegcsarnokában tartották. Ez utóbbin több mint 1400 műtárgy szerepelt 2,5 millió forint értékben, amelynek során a múzeum egy 17. század elejéről származó kárpittal gazdagította a gyűjteményét.

[[yt:https://youtu.be/e_KPQq3zEa8]]

1960-as évek, enyhülés és felélénkülés

Ebben az időben a festmények uralták az eladásokat, aminek legfőbb oka a nagyarányú lakásépítés kapcsán a lakberendezési vásárlások erősödése. Számos helyszínen, az Iparművészeti Múzeumban, a Városligeti Ipari Vásár területén, a Budapesti Műszaki Egyetem Nagytermében is tartottak árveréseket, de az évtized végén a kiállítások és az aukciók is átkerültek a Magyar Optikai Művek (MOM) székházába. Kiemelkedő eseménynek számított az 1968 decemberében már a MOM-ban megrendezett Jubileumi aukció, ahol a közgyűjtemények többek között Barcsay Jenő-, Czóbel Béla-, Egry József- vagy Szőnyi István-képeket vásároltak. A múzeumok egészen az 1980-as évek végéig a BÁV-on keresztül gyarapították gyűjteményeiket, amit megkönnyített, hogy a saját maguk által védetté nyilvánított tárgyakra elővásárlási joggal élhettek. A politikai enyhülés következtében ezt az időszakot a nyugati nyitás, a műtárgyforgalom élénkülése és a világpiaci árakhoz való közeledés jellemezte.

Jubileumi aukció, MOM (Magyar Optikai Művek) , 1968, december. Fotó: Benkő Imre, MTI Zrt, Fotóarchívum

1970-es évek, újra divat a gyűjtés

Évente már három festményaukciót szerveztek, és a kereslet most először tolódott el a 20. század felé. A festmények a kikiáltási ár többszöröséért keltek el. Munkácsy Mihály Virágok kék vázában című képét a 40.000 forintos kikiáltási árhoz képest több mint kétszeres áron,  100.000 forintért vásárolták meg. Ebben az időszakban ismét felélénkült a műtárgyak iránti érdeklődés, ráadásul külföldről is. Ismét divat lett az ezüsttárgyak, porcelánok gyűjtése. 1973-ban, a vállalat alapításának 200. évfordulóján rendezték meg az első numizmatikai aukciót, amit ettől kezdve 1990-ig minden évben megszerveztek.

1980-as évek, kinyílik a világ

A festményaukciók sikere tovább folytatódott, de elindultak a különböző műtárgy-csoportok szerinti kamaraaukciók is. Az árverések forgalma évente 16-22 millió forint között mozgott. 1981. szeptember 16-án rendezték meg az első ékszer kamaraaukciót, amelynek sikerén felbuzdulva ettől fogva évente 2-3 alkalommal, a festményaukcióval egyidőben, rendszeresen megszervezték. 1985-ben újra indították a művészeti aukciókat is, s ezt követően évente két alkalommal rendeztek ékszer-, műtárgy-, bútor és szőnyegárverést is. Ezekben az években egyre másra nyíltak a magán műkereskedők üzletei, majd az évtized végére, a gazdaság liberalizációjával és a szabad utazással, a cég piaci monopolhelyzete megszűnt.

Iványi-Grünwald Béla: Papagájos csendélet, 1909 körül, olaj, karton. Leütési ára: 12.000 Ft. BÁV 52. Képaukció, 1980. szeptember 6-14. Kép: Virág Judit Galéria és Aukciósház

1990-es évek, az átalakulás jegyében

A rendszerváltás után kialakult helyzet új kihívások elé állította az 1991-től BÁV Bizományi Kereskedőház és Záloghitel Rt. néven működő vállalatot. Ekkorra már a Falk Miksa utcában és környékén más régiségboltok és aukciósházak is működtek. A cég a fennmaradás érdekében a művészeti aukciók stratégiájának továbbfejlesztését tűzte ki célul. A műtárgypiac élénkülésével jelentős áremelkedést lehetett tapasztalni, sok, eddig rejtőzködő műtárgy került ismét reflektorfénybe, és ennek megfelelően hatalmas leütési árakkal zártak a BÁV aukciók, amelyek a társadalmi elit fontos eseményeivé váltak. 1993-ban, privatizációs eljárás eredményeképp, a Kinizsi utcai székház visszakerült a BÁV-hoz, így újra itt rendezték meg a művészeti árveréseket és a hozzájuk kapcsolódó kiállításokat is. Új típusú aukciók tűntek fel a palettán, mint pl. a néprajzi, de folyamatosan rendeztek művészeti és festményaukciókat is. Ezek közül kiemelkedik az 1997 decemberében megtartott 100. Jubileumi Festményaukció, ahol a 19. századi magyar festők művei mellett jelentős 20. századi kollekció és az avantgárd művészek alkotásai is kalapács alá kerültek. Moholy Nagy László Ujjgyakorlat című festménye akkor rekordnak számító 8 millió forintos áron kelt el. De műtárgyak terén is születtek aukciós csúcsok, például Ferdianando Andreini Vénusz című márványszobra 7,5 millió forintért került új gyűjteménybe (jobb oldali képen).

2000-es évek, nyitás a kortárs felé

A 2000-es évek első felében a tematikus árverésekről a hangsúly fokozatosan a vegyes profilú művészeti árverésekre helyeződött. A Kortárs aukció, a BÁV kortárs galériájának működésére épülve, 2000-ben indult útjára, és 2003-ig évente egyszer rendezték meg. A cég időközben eladta a legendás Kinizsi utcai székházat, a kiállítások és árverések 2007-ben a felújított Bécsi utcai Aukciósházba költöztek. Ezek az évek számos árverési rekordot hoztak, 2004-ben egy art deco Cartier melltűért 11,5 millió forintot fizettek, 2008-ban Vaszary János: Nő enteriőrben című olajfestménye 44 millió forintért kelt el (jobb oldali képen). A múzeumi gyűjteményezések is folytatódtak, 2006-ban a Magyar Nemzeti Múzeum vásárolt meg egy 19. századi koronát a 78. Ékszeraukción. A 2009-es világgazdasági válság azonban változásra kényszerítette a műtárgypiacot.

2010-es évek, új rekordok

A BÁV Aukciósház a válság hatására átalakította stratégiáját, csökkentette az árverések számát, évente két művészeti és egy ezüst- és ékszeraukciót rendezett. Mérsékeltebb kikiáltási árakkal és az ékszerkínálat erősítésével válaszolt a megváltozott igényekre. A válság évei után, az évtized második felében ismét sűrűsödtek az árverések. A nagy művészeti aukciók mellett a kisebb kamaraárverések is egyre népszerűbbé váltak. Az új kínálatban már fotó-, plakát-, és nagysikerű óraárverések szerepeltek, és visszatértek a kortárs árverések is. Az érdeklődés élénkülésével a nagy aukciók 2015-től ismét visszakerültek a MOM Kulturális Központba. Új rekordokat hozott a 2016-os 69. Művészeti aukció is, ahol Zsolnay Miklós kandallóját 26,4 millió forintért, Czóbel Béla elveszettnek hitt Körhintáját pedig 43,2 millió forintért adták el. A következő művészeti árverésen a török Diyarbakirli Tahsin 56,4 millió forintot érő festménye volt az első, amely hazáján kívül döntött életműrekordot a BÁV-nál. A fellendülést jól szemlélteti, hogy 2018-ban, 14 év után dőlt meg az ékszerrekord: egy nagyméretű briliánsokkal ékített nyakék és egy szolitergyűrű 16,4 és 14,6 millió forintos vételáron került új tulajdonoshoz. Ugyanebben az évben Rippl-Rónai József Kékruhás lány virágos kalapban című alkotásáért 75,6 millió forintot fizettek. 2019-ben pedig többek között egy lenyűgöző Fabergé kiöntőgarnitúrát is értékesítettek 25,2 millió forintért, Gádor István kerámiáinak válogatott kollekciójával pedig a BÁV új fejezetet nyitott a modern magyar kerámia műgyűjtés-történetében.

2020, a megújulás

100 év alatt számos új művésznemzedék pályájának alakulását követhettünk végig, fontos életművek bontakoztak ki és zárultak le, új trendek jöttek létre és múltak el, s közben több százezer alkalommal hangzott el: senki többet harmadszor! 2020 nem csak egy új évszázad, de egy új korszak kezdete is a BÁV-nál.
A Centenáriumi árverésünket 2020. december 9-10-11-én tartjuk a MOM Kulturális Központban, de mindeközben  dolgozunk egy új, a XXI. század igényeit is kielégítő Aukciósház létrehozásán is …

Kövessék velünk a cég megújulását ebben az évben!