Az idő magyar ura - interjú Becsei Áronnal

2018. 10. 17.

Évente csak néhány órát készít Becsei Áron órásmester, akinek Bexei márkanéven árult szerkezeteiért hónapokig, sőt, akár évekig állnak sorba a megrendelők a világ minden tájáról.

Budai műhelyében beszélgettünk vele a kezdetekről és a tervekről, valamint arról a vevőkkel való közös utazásról, amely során megszületnek a műalkotás-szépségű szerkezetei.

Harmadik generációs órásmester, jelentős családi tradíciókkal. Egyértelmű volt, hogy Ön is nagyapja és apja nyomdokaiba lép?

A családban nagypapám kezdte az órásmesterséget, majd édesapám és a testvére is folytatta, így természetes volt, hogy én is órák között nőttem fel. Nem voltak amúgy velem szemben ezzel kapcsolatban családi elvárások, apukám egyáltalán nem erőltetett semmit. Amikor a középiskolát elvégeztem, még magam sem gondoltam, hogy ezen a területen fogok elhelyezkedni. Érdekelt a számítástechnika és a tervezés is, így aztán gépészmérnökként diplomáztam. Az iskola mellett azonban édesapám műhelyében is elkezdtem régi órákat restaurálni, aminek során gyakran kellett hiányzó alkatrészeket tervezni, pótolni. Ez annyira megtetszett, hogy ekkor határoztam el, hogy egyszer majd megpróbálok egy olyan órát összerakni, amelynek minden alkatrészét én készítem el. Előfordult ugyanis, hogy több alkatrész is hiányzott az adott órából, amelyeket aztán teljesen újra kellett tervezni korhűen és a típus jellemzőinek megfelelően, így eljutottam oda, hogy akár önállóan, alkatrészről alkatrészre is készíthetnék órákat.

Édesapja mennyire tudta Önt segíteni abban, amit most csinál?

Eleinte természetesen rengeteget segített, ő ugyanis órákat is gyűjt, és nagyon jó érzéke van ahhoz, hogy melyek azok az érdekes technikai megoldások, amelyek felkelthetik a gyűjtők figyelmét. Sok óramúzeumban jártunk együtt Európa-szerte, és ott is rengeteget tanultam. A bécsi Óramúzeumban döntöttem el, hogy milyen lesz az első saját óra, amelyet el fogok készíteni. Ott láttam meg ugyanis azokat miniatűr elöl ingás ún. zappler órákat, amelyeket a 19. századi órások készítettek azon versengve, hogy ki tud kisebb szerkezetet összerakni. Az első önálló órám 2003-ban készült el, ez egy duplaingás zappler óra volt, amelyet akkor még kézzel, papíron terveztem meg, és nagyítóval készítettem el körülbelül fél év alatt. Az elkészítés nehézsége az apró méretében rejlett, hiszen az óra alig nagyobb egy 1 eurós érménél. Tudomásom szerint azóta sem készült ennél kisebb ilyen típusú óra.

Mi volt a következő kihívás?

Ezután a komplikációk, azaz az alapfunkciókon túli plusz funkciók felé fordultam, és egy újabb asztali órát készítettem el, amelyben öröknaptár, holdfázis-kijelző, világidő, időjárásjelző, egy hőmérő és tourbillon mechanizmus is helyet kapott. Ez utóbbi aránylag régi találmány, arra fejlesztették ki, hogy segítségével ki lehessen egyenlíteni a valamennyi mechanikus órára jellemző késéseket. Ez az órám például 2 másodperc alatti pontosságot ér el naponta, ami elég jó értéknek számít. Ugyanakkor nem ez a fő szempont egy ilyen óránál, hanem az, hogy minden alkatrész kézzel készült.

Mi volt a belépő az elismert órakészítők világába?

Az igazi szakmai elismerést akkor kaptam, amikor elkészítettem az első karórámat, egy háromtengelyű tourbillon órát, a Primust. Egy karóra elkészítése ugyanis jóval nagyobb felkészültséget igényel, mint az asztali óráké, hiszen az alkatrészek sokkal kisebbek, a rések jóval szűkebbek, tehát nagyon precízen kell megcsinálni. Viszont a karóráknak sokkal szélesebb piaca van, könnyebb eladni őket. Mikor készítettem ezt az órát, a világon mindössze három ilyen tourbillon megoldású óra létezett, de azok közül is csak az enyém készült golyóscsapágy helyett hagyományos rubincsapágyakkal, amit azóta szabadalmaztattam is. A technikai megoldáson kívül az alkatrészek finishingje, azaz lefinomítása teszi egyedivé az órát, ami azt jelenti, hogy minden gépi megmunkálási nyomot kézzel, mikroszkóp alatt tüntetek el, és így válik minden egyes alkatrész egy-egy különleges ékszerré a tökéletes összhatás érdekében. A Primus segítségével nyertem felvételt első és azóta is egyetlen magyarként a svájci Független Órakészítők Szövetségébe (AHCI-Académie Horlogère des Créateurs Indépendants), ami hatalmas szakmai presztízst jelent.

Olvassa el a teljes cikket az 1773 Magazin őszi számában!

Az újságot keresse a  műtárgy- és ékszerboltjainkban október 20-tól vagy olvassa el online a www.bav.hu/1773 oldalon!

KAPCSOLÓDÓ PROGRAMUNK: High-end órák az órakészítő szemszögéből, Becsei Áron workshopja - 2018. október 29. 17-20 óráig További információk!