Az akt demisztifikálása avagy a fotós is ember

2017. 10. 26.

Ha mentálisan egészségesek vagyunk, a tudatos és tudat alatti rendszerünk harmonikusan működik, akkor kielégítő módon, helyesen léphetünk kapcsolatba környezetünkkel szükségleteink és vágyaink kielégítéséért.

AktokEz azonban nem jelenti azt, hogy meg tudjuk mondani, hogy mi csúnya, vagy éppen mi helyes és mi helytelen. Ezen vitatkozni akkor is kár, ha ebben az esetben sem vindikálhatjuk magunknak azt a jogot, hogy megmondjuk mi szép, mi csúnya, mi helyes és mi helytelen.

Az évezredek során kialakult normának elfogadott nézeteinket nyilván terhelik a rátelepült logikai, filozófiai, teológiai vélemények, amelyek sokszor elnyomtak olyan alapvető, funkcionális értékeket, mint amilyen a szexualitás. Amikor Kundera Isten beleiről (és persze a végtermékről) értekezik nem kisebb jelentőségű kérdéssel találkozunk, mint az, hogy milyen is az ak t(modell) és az őt megörökítő művész, valamint a befogadó közönség kapcsolata. Erről azonban nem nagyon beszélünk.

Módos Gábor: Venus (2009), 38 × 60 cm, analóg fotográfia, digitalizált negatí3/5 példány, kikiáltási ára: 150 000 Ft | € 500. Becsérték: 210 000–240 000 Ft, € 700–800

Hát nézzük meg, hogyan is tárgyiasulhatott (ha igaz) a meztelen test művészi megjelentetése az ókortól napjainkig. Bármilyen furcsa is, de a tökéletesség mintájául szolgáló képzet a görögök szenvedélyes matematika szeretetéből és a mérhető arányosságba vetett hitükből fakad. Így sikerült megteremteniük a művészetben az egyensúlyt, amelyben egymásra talál az általános és az egyéni, de így sikerült (a mai szemnek) az erotikától is megfosztani, „szex nélkülivé” varázsolniuk a művészetüket. Pedig az emberi test tele van olyan képzettársításokkal, amik elpusztíthatatlanok és akkor sem tűnnek el, amikor a test megörökítésre kerül és „átváltozik” művészetté. Evidenciának tűnik, hogy még a legabsztraktabb akt is fel kell, hogy ébressze a szemlélőben az erotikus érzés valamilyen formáját, mert ha nem teszi, akkor az rossz művészet. Mert az akt ábrázolásával kapcsolatban – és itt nyugodtan hivatkozhatunk Freudra is – az ösztönök nyilvánvalóan megjelennek nézőben, alkotóban és persze az aktban egyaránt. Ha az akt erotikus tartalmat (is) hordoz, úgy érezhetjük, hogy mint kifejezési forma, általános és örökérvényű.

Török László | A család (1972), 40 × 50 cm, barnított zselatinos ezüst, vintage másolat,  kikiáltási ára: 320 000 Ft | € 1067. Becsérték: 480 000–540 000 Ft,  € 1 600–1 800

Nincs szándékomban a művészet (egész) történetét áttekinteni, ezért csak megemlítem, hogy az akt csaknem egy évszázaddal előbb szorult ki egy ideig a művészetből, mint ahogy a kereszténység államvallássá lett. Később aztán látványosan foglalkozott az emberi testtel, ill. a test arányaival Leonardo da Vinci és Dürer is, aki úgy akart létrehozni egy személyiséget, hogy több száz személy arcát és alakját vizsgálva próbált tökéleteset összehozni. Rájött persze, hogy „Nem él olyan ember a földön, aki végsőleg ítélhetne felőle, hogy milyen is lehetne a legszebb emberi forma”. A dolog eldöntését Istenre bízta, amivel viszont nem jutunk előbbre, de azt talán megállapíthatjuk, hogy az akt eszméje nem csak az elemezhető arányokon múlik. Némi idealizmusra is szükség volt, és arra a görög hagyományra, hogy nagy jelentőséget tulajdonítottak a meztelenségnek. Ez feltételezett egy olyan gátlás legyőzését, ami más népeknek nem sikerült. Mai szemmel még akár szabadságvágyuk kifejezése is lehetett. A férfi és női aktábrázolások a görög hagyományok újrafelfedezésével, bizonyos mitológiai alakok átalakításával, újraértelmezésével kezdtek tért hódítani és megjelentek Donatello, Michelangelo, Poussini és sok más művész munkáiban. Mivel olyan sok olvasnivaló nem volt, sokszor a biblia történetei nyújtanak megfelelő forrást. A vallások  eufemizált  magyarázatai sem takargathatták azt a tényt, hogy például a biblia Ótestamentumában az Énekek éneke c. rész nyilvánvalóan a férfi és nő szexuális szerelmével foglalkozik. A rabbik az őszinte szexualitása miatt akarták kihagyni a bibliából, a művészek viszont legalább elgondolkodhattak a dolgon és ihletet meríthettek. Az „Énekek éneke” a zsidó kommentárok szerint „Isten és Izrael közötti mély szeretet”, a keresztény magyarázat szerint meg „Krisztus és az egyház közötti szeretet” metaforája. Eme magyarázatok „leple alatt” és az újrafelfedezett (megtalált) Knidoszi Aphrodite, Medici Venus és persze a Milói Venus után sorra készültek Boticelli, Raffaelo, Bellini, Rubens, Ingres és más mesterek csodás aktjai és a női test, a változások ellenére meg tudta őrizni hatásának izgalmát.

Török László | IdézKukorelly Endrétől (1984), 50 × 50 cm, cibacróm, kikiáltási árra: 340 000 Ft | € 1 133. Becsérték: 510 000–540 000 Ft€ 1 700–1 800

Courbe tenyeres-talpas modelljei (szégyenérzetének leküzdése után), Manet aktja az Olympia, már azért bőszítette a műértőket, mert a reneszánsz óta először ábrázolt aktfestmény valóságos nőt, valóságos környezetben. Renoir rajongott a női testért és ki is jelentette, hogy nélküle soha nem lett volna festő. (Mme Renoir szerint öreg korára már csak egy-egy új modell látványa serkentette munkára).

Míg Rodin műtermében csapatostul viháncoltak az aktmodellek, hogy a mester elleshessen néhány természetes pillanatot, Courbe több festményéhez pl. a Fürdőző nőkhöz, modellek fényképeit használta. Delacroix kifejezetten kedvelte a fotográfiát, különös figyelmet szentelt a férfi aktképeknek, amelyek „többet árulnak el az emberi testről, mint némely firkász zagyvaságai.” Nem kisebb név, mint Eugene Durien – a Francia Fényképészeti Társaság első elnöke – segédkezett neki a felvételek rögzítésében. Mint ez idő tájt már mások is sokszor készítették festményeiket, rajzaikat aktmodellek fényképeiről.

Jobbra: Módos Gábor | Orchidea (1980), 60 × 40 cm, analóg fotográfia, digitalizált negatív, 8/10 példány, kikiáltási ára: 180 000 Ft | € 600. Becsérték: 270 000–300 000 Ft | € 900–1000

Ha kicsit körülményesen is (bár szerintem az akt történetében ennyi előképre szükség volt), eljutottunk az új művészeti és technikai fenomén, a fotográfia, pontosabban a dagerrotípia térhódításáig. Az első fotósok nem mindegyike fényképezte a meztelenséget pusztán a szépség megörökítése céljából, felrúgva ezzel festő és szobrász elődeik azon igyekezetét, hogy a korszakok társadalom által elfogadott mértékében legyenek műveik erotikától megfosztottak. Az ilyen, nyíltan erotikus célzattal készült aktképek kétes hírnévbe hozták az új művészi formát és nehéz helyzetbe, azon szaktársaikat, akik éppen a fotográfia művészi elismertetésén fáradoztak és ennek érdekében képesek voltak olyan műveket létrehozni, amelyek végeredménye olyan lett, mint egy festmény. Végül is nem kevesebbről volt szó, mint arról, hogy le kellett győzni az emberek bizalmatlanságát és zavarát a „a vágyakat keltő” nemiség ábrázolásával kapcsolatban és megértetni, hogy az akt ábrázolás nem csak a termékenység isteni áldását hirdetheti.

Mivel az aktfotók először gyakran prostituáltakról készültek, nehéz volt különválasztani azon képeket, melyek a festőművészek, grafikusok rajzkészségének fejlesztői, vagy képeinek alanyaivá lettek, azoktól a képektől, amelyek csak sokak izgalmának felajzására kellettek, megteremtve egy furcsa gyűjtő típusát, aki sokáig titkon raktározta a drágán beszerzett aktképeket. Ezeknek a képeknek a megszerzésénél még nagy szerepe lehetett a birtoklási vágynak is, hisz elérhető közelségbe került a modell ruha nélküli megvizsgálásának lehetősége, ami az idáig kizárólag a művészek privilégiuma volt. Amikor már a meztelen női test legalizált tárgya lett a fényképezésnek, jelentős fotóművészek, - mint Horst P. Horst, Man Ray, August Belloc vagy André de Dienes -  készítettek akttanulmányokat, és a fotóművészet átvette az erotikus képi ábrázolás szerepét a képzőművészettől. Ugyanakkor más területen is – elsősorban a divatfényképezés világában - meghonosította az eszményi nő megjelenítését. Csak ezután került át az akt más médiumokba, mindenek előtt a film bűvkörébe.

Jung Zseni | A titok (1997), 18 × 24 cm, kézzel színezett zselatinos ezüst nagyítás, 2/5 példány,  kikiáltási ára: 240 000 Ft | € 800. Becsérték: 330 000–390 000 Ft | € 1 100–1 300

Óriási szenzációnak számított, amikor a szexszimbólum Marilyn Monroe 1953-ban a Playboyban a hónap modelljeként megjelenő akt fotósorozata nem csak rajongók kíváncsiságát elégítette ki, hanem rávilágított arra a változásra, hogy az emberek többsége már nem tett különbséget a jó kislány (nem vetkőző) és a rossz kislány (vetkőző) fogalma között. Az akt fokozatosan ugyanazt a kislányt is jelenthette. Először a 30-as években csak ún. „pin-up” magazinok jelentek meg, sokszor szégyenlősen naturista kiadványoknak álcázva magukat, aztán persze egyre több, aktokkal teli újság került piacra, melyek közül kiemelkedett a már említett Playboy. Érdekes az újság kiadójának, a közelmúltban elhúnyt, Hugh Hefnernek azon emlékezése, hogy amikor az újságot létrehozta saját romantikus álmainak lefényképeztetése mellett, olyan aktokban gondolkodott,  amiknek főszereplője lehetne akár a szomszéd lány is, s így a szexualitás iránti „életigenlő”, pozitív magatartást erősítette. (Gondolta ő.) Ugyanakkor meggyőződése volt, hogy a Hónap Modelljeinek sokkal több köze volt a nők emancipációjához, mint szexuális kizsákmányolásához. (A Playboy egyébként az aktfotók mellett rendszeresen hozott első osztályú irodalmat is, mellyel sokat „segített” a férfiaknak, mert legalizálta a vásárlás addig öncélúnak vélt aktusát).

Stalter György: Pécs 1. (1984), 30 × 40 cm, vintage, zselatinos ezüst nagyítás, 3/5 példány, kikiáltási ára: 240 000 Ft | € 800. Becsérték: 360 000–420 000 Ft € 1 200–1 400

A tömegkultúrától magukat távolabb tartó, sokszor inkább albumok megjelentetésére törekvő fényképészek - éppen az aktfényképezésnek  művészi rangot kívánó célkitűzéseik miatt – nehezebb utat választottak. Az aktfényképezés nehézségeiről igazán részletesen az általam ismert egyetlen, nemzetközileg jegyzett aktfényképész André de Dienes számolt be. Elbeszélése szerint először abban a kérdésben kellett tisztán látni, hogy a fényképezés megjelenése előtt az aktábrázolások azért nem voltak valóságosak, mert a hozzáadásra-elvételre, más szóval a tökéletesítésre feljogosított művész, egyfajta diszkrét szűrőt helyezett a meztelen modell és a néző közé. A fotósnak pózoló lányban már nem fedezhető fel semminemű elszemélytelenedés, mert az emberi test ábrázolásában a konvenciók által megkövetelt képmutató finomkodás felrúgásával, új értelmet kap az akt bemutatása. A jó aktfotósnak le kellett küzdenie a kamerával szembeni ellenérzést, mely szerint a fotó képes minden, (addig sikamlósnak tartott) részletre is ráirányítani a figyelmet. A hagyományos kifejezési eszközökkel dolgozó művészekkel ellentétben, a fotós képtelen az „isteni arányoknak” megfelelő szépséget rávarázsolni mindenkori modelljére. El kell fogadnia modellje tökéletlenségét is, legfeljebb beállításokkal, a fény és árnyék okos használatával hozhatja ki a legjobbat alanyából.  Ebből az is következik, hogy az aktfotós előtt álló legsúlyosabb probléma, hol és hogyan lel rá tökéletes modelljére, arra a ritka teremtményre, aki rendelkezik a klasszikus arányokkal, kellően intelligens, bőre és színvilága fotogénné teszi. A jónak, a számára megfelelőnek, ott kell rejtőzködnie valahol a tudatában. Ha a fotós van olyan szerencsés, hogy rátalál erre a tökéletesnek tűnő modellre, csak ekkor kezdődik a szakmai kihívás. Ekkor kerül előtérbe a gyakorlat, a tudás, de Dienes szerint a szakmai felkészültség mellett legalább olyan fontos a modell együttműködési készsége. A fotósnak képesnek kell lennie a modelljét teljesen ellazítani, feloldani, lelkesedésével inspirálni, hogy felszabadultan mutassák meg a bennük lévő természetes bájt és szépséget.

Erdélyi Gábor | Skin, (2013/2017), 60 × 70 cm, digitális print, 1/10 példány, 200 000 Ft | € 667. Becsérték: 330 000–360 000 Ft€ 1 100–1 200

Végeredményben egy akt legyen szolidan kívánatos, de ne vonja el a figyelmet az alkotó azon szándékától, amit el akar velünk hitetni, hogy tudniillik, éppen nem azért fényképezte a meztelen testet, hogy az szolidan kívánatos legyen. Ha ezt sikerülne elhinnünk, jó aktképet látnánk és az erkölcseink is makulátlanok maradnának.

Bodnár János, szakíró

Borítókép: Jung Zseni | A 3 körte (1998), 18 × 24 cm, szépia, 1/6 példány, 246 247, kikiáltási ára: 180 000 Ft | € 600 . Becsérték: 300 000–360 000 Ft | € 1 000–1 200

Tovább a fotóaukcióra!