Aukción az orientalista festészet mesterének főműve

2017. 11. 08.

Tornai Gyula, a 19. századi orientalista festészet legismertebb alakjának saját gyűjteményében őrzött önarcképe 90 év után kerül ismét reflektorfénybe az őszi aukción!

Tornai GyulaTornai Gyula (1851-1928)
Gondolataim (Én és a gondolataim), 1915 körül (Tételszám: 296.)
Olaj, vászon, 120,5 × 110,5 cm
Hátoldalon: Magyar Média árverési raglap
Független Muvészek Társasága kiállítási etikett
Kikiáltási ára: 8.000.000 Ft
A kép védett!

kiállítás:
* Tornai Gyula gyűjteményes kiállítása, Budapest, Nemzeti Szalon, 1917. március (kat. 43. Gondolataim)
aukció:
* Tornai Gyula hagyatéka és más magángyűjtemények, valamint hagyatékokból származó mű- és különféle tárgyak, Magyar Királyi Postatakarékpénztár XLVIII. Aukciója, Budapest, 1929. április (kat. 50. Én és a gondolataim)

reprodukció:
* Árverési Közlöny, Budapest, X. évf. 3. rendkívüli szám, 1929. április (I. tábla)
* Képzőművészet, III. évf. 19. szám, 1929. április (hátsó, belső borítólap)
irodalom:
* Vallomások, Magyar Géniusz, 1901. április 14. 245-246.
* Rózsa Miklós: Tornai Gyula képei, A Hét, 1917. március 18. 175.

Tornai Gyula nem csupán a hazai, de a 19. századi orientalista festészet egyik legismertebb képviselője volt. Arab, indiai és japán témájú festményei már életében is az európai, valamint a tengerentúli gyűjtők keresett darabjai voltak. Aprólékosan részletező, színpompás életképei azóta is őrzik töretlen népszerűségüket. Sikeréhez a Távol-Kelet egzotikus világának európaiakra gyakorolt hatása éppúgy hozzájárult, mint a művész magasszintű mesterségbeli tudása. Tornai a legkiválóbb mestereknél tanult. 1879-től négy éven át a Bécsi Akadémián kezdett, majd beiratkozva a Müncheni Akadémiára, előbb Ludwig von Löfftz, majd Benczúr Gyula óráit látogatta. Amikor 1883-ban Benczúrt hazahívták, hogy itthon tanítson tovább, tanítványai közül többen, így Tornai is visszatért Budapestre. 1883 és 1889 között a Benczúr-féle Mesteriskola hallgatója volt, s közben több, külföldre szóló ösztöndíjat is elnyert. 1890-ben állami ösztöndíjjal Spanyolországba utazott, ahol a vállalt másolási feladatok mellett, megismerkedett az egykori arab hódítás lenyűgöző szépségű emlékeivel. A budapesti Magyar Képzőművészeti Egyetem egyik lépcsőházi fordulójában, bárki által szabadon megtekinthető a spanyol barokk festészet egyik géniuszaként ismert, Diego Velazquez Szövőnők című remekének a másolata. Az 1657-ben született eredeti olajkép, pár centiméterrel nagyított replikáját Tornai Gyula festette 1890-ben. A másolat olyan műgonddal és mesterségbeli tudással van megfestve, amely mindent elárul a fiatal művész technikai felkészültségéről. Ami tehát a korabeli Európa legkiválóbb festészeti akadémiáin megtanulható volt, azt Tornai a lehető legmagasabb szinten elsajátította.

A spanyol és észak-afrikai utazásai végérvényesen az orientalista festészet irányába igazították, így a 19. század utolsó évtizedétől egyre gyakrabban jelentkezett a nyilvános tárlatokon egzotikus, keleti témájú műveivel.

 Tornai Gyula 77 évesen 1928. november 24-én hunyt el. Hagyatékban maradt műveinek árverésére a következő év tavaszán került sor a Magyar Királyi Postatakarékpénztár aukcióján. A hagyatéki tárlat katalógusának előszava így méltatta a művészt:

"Tornai Gyulát keleti tárgyú festményei tették híressé nemcsak hazájában, hanem külföldön is. Sokat utazott. Ismerte a közelebbi és távolabbi Keletet. Hosszú időt töltött Afrikában, Ázsiában és különösen Indiában és Japánban. Belső kényszerből kereste fel a távoli világrészeket, mert lényét a művészi képzelet szenvedélyes szárnyalása jellemezte elsősorban."

A hagyatékból azonban nem csupán a legutolsó időkben született, még eladatlan képei kerültek kalapács alá, hanem azok is, amelyektől életében sosem kívánt megválni, mivel olyan erős személyes kötődés fűzte hozzájuk. Ezek közé tartozott a majd kilenc évtizeddel később most ismét aukcióra kerülő Én és a gondolataim című főműve is. Tornai ezen a festményen fogalmazta meg legkoncentráltabban művészi hitvallását.

"Mélyen tisztelt szerkesztő úr! Szíves felhívásának készséggel eleget teszek. Műveimhez leginkább keleti motívumokat használok föl, melyeknek anyagát a keleten gyakran folytatott tanulmányutazásaim nyújtották. Ösztönzést ezen műfaj kultiválására kezdetben baráti oldalról nyertem, később azonban az orientális festészetet jellemző színpompa és magas technikai igényei buzdítottak arra, hogy ezen genret műveljem."

- válaszolta Tornai Gyula 1901 áprilisában a Magyar Géniusz című kulturális folyóirat szerkesztőjének, s ebbe a néhány sorba művészpályája ars poeticáját is belefoglalta. A nagyméretű, döbbenetesen valósághű és részletgazdag festményen Tornai önportréját fantáziájának és emlékeinek alakjai fogják közre. A ruhátlan nőalakok itt a múzsa szerepét töltik be, akik Tornai esetében természetesen arab háremhölgyek és sorsukat láthatóan élvező rabszolganők képében jelennek meg. Rózsa Miklós szerint

"...hatásának kulcsa képeinek komoly, lelkiismeretes, majdnem túlontúli bevégzettsége, ami valósággal elbűvöli, elragadja, megbabonázza a publikumot. ... Amelyik festő a természetet legjobban megközelíti, az nekik a legnagyobb s a természet nekik szemmel látható, kézzel fogható tények sokasága, melyekből a művésznek elhallgatnia, mellőznie mitsem szabad. Tornai képei pedig minden természeti tényt konstatálnak."

A művész festményeit saját maga által tervezett keretekbe foglalta, melyeket Hajts Jakab műbútorgyáros budapesti vállakozása készített el számára.

Rum Attila

A festmény a BÁV 71. Művészeti aukcióján kerül árverésre!