A magyar plakátművészet első aranykora – plakátművészet 1896-1914

időpont

2019. 01. 29. (Kedd) 17:00 - 18:00

helyszín

BÁV Apsztisterem (1052 Budapest, Bécsi utca 3.)

A színes, litografált plakát Franciaországban született meg az 1870-80-as évek fordulóján. Első művelője, Jules Chéret tevékenysége nyomán terjedt el egész Európában és az Egyesült Államokban, mint a reklám új, hatékony eszköze. Az iparművészeti mozgalom célkitűzése – a környezet művészi kialakításának igénye –, valamint a szecesszió vonalkultúrája és formaképzése nagyban hozzájárult a plakátművészet felvirágzásához.  Az 1890-es években olyan műfajteremtő, kiváló plakátművészek dolgoztak, mint Henri de Toulouse-Lautrec, Alphonse Mucha, a Beggarstaff Brothers, Thomas Theodor Heine vagy az osztrák Secession művészei, mint Koloman Moser és Alfred Roller.

A plakátművészet megszületését Magyarországon pályázatokkal bátorították. Az 1896-os millenniumi pályázat után 1898-tól rendszeresen írtak ki versenyt mind állami intézmények, mind kereskedelmi cégek. A plakátok első tervezői között olyan művészek voltak, akik külföldi tanulmányok, tapasztalatok birtokában vágtak bele, elsősorban kiállítási plakátok tervezésébe, mint Rippl-Rónai József, Vaszary János vagy Ferenczy Károly.
A szecesszió elterjedésével felvirágzott a plakátművészet Magyarországon. A művészek alkalmi kirándulásai mellett nyomdászok, grafikusok kezdtek foglalkozni ezzel az új műfajjal. Az 1900-as évek elejétől olyan nagymesterek dolgoztak, mint Faragó Géza, Tuszkay Márton, Földes Imre vagy a politikai plakátjairól is ismert világhírű Bíró Mihály, és olyan ikonikus művek születtek, mint a mindenki által ismert Unicum plakát, a Törley gyár plakátjai, vagy a Pálma- és Holzer-plakátok.

Az előadás az 1914 előtti időszakot, a magyar plakátművészet eme első aranykorát mutatja be az érdeklődők számára.

Előadó: Dr. Földi Eszter, a Magyar Nemzeti Galéria Grafikai gyűjteményének vezetője.

A belépés ingyenes!

Helyszín: BÁV Apsztisterem (1052 Budapest, Bécsi utca 3.)